A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

D. Garzuly Mária: A Magyar Ház Mozgalom

különbség a régi és új típusú kultúrházak között nem kevésbé eltérő. Míg a régiekben a klasszikusok változatlan értékű remekművei mellett a humaniórák szelídfényü világában saját lelki gyönyörűségükre töltötték nyugodalmas szabad idejüket boldog elődeink, addig az újak inkább a fiatalabb nemzedék birodalmát képezik, mely ott szellemeikben felkészül a harcra. Nem vitatkozhatunk azon, melyik típus a nemesebb, melyik méltóbb a szellemhez. Nem mi teremtettük meg ezt az új problémát. A módszer itt van s ha nem akarunk a harcban alul maradni, ha nem akarjuk karba tett kézzel tétlenül nézni egyedeknek és tömegeknek nemzettestünkről való lehullását, nem tehetünk mást, mint harcba szállni azonos módszerekkel. A kisebbségi népcsoport gondolata, mely a háború befejezése utáni időkben a nemzetiségi küzdelmek során fejlődött ki, új feladatok elé állította a megszálltterületi magyarságot. Láttuk köröskörül a más nemzetiségű népcsoportok szervezkedését és meggyőződhettünk róla, hogy tervszerű önvédelem csak úgy érhető el, ha a népcsoport valamennyi tagja: megszervezett munkása a nagy nemzeti célnak. A köröskörül folyó szervezkedés következtében életkérdéssé vált a magyarság számára, hogy köreiben az egyetemes magyar szellemiség és kultúra őrhelyei alakuljanak. Összekötő hidakat kellett teremteni, melyek mind egyetlen kristályosodási pont felé vezetnek: az egyetemes magyar szellemiség és kultúra felé. A Csehszlovák köztársaság megalakulása óta kerek tíz esztendő telt el, amíg a kormány jóváhagyta az első egységesítő magyar kultúrszervezkedésnek, a SzMKE-nek alapszabályait. E tíz év alatt természetesen sok kisebb helyi jelentőségű kultúrális társaság és kör alakult, de a SzMKE volt az első, mely az új követelményeknek megfelelően kezdett szervezkedni. A munka természetesen lassan ment, de sem a tíz évi időveszteség, sem a szervezkedés nehézségei nem jelentettek akkor még katasztrófális veszélyt. Egyrészt azért, mert a más nemzetiségű kisebbségi népcsoportok is akkor kezdték kialakítani saját körükben szellemi végváraikat, másrészt pedig azért, mert az egymillión felüli magyarság már tömegénél fogva is olyan tényezőt jelentett, mellyel az államalkotó többségnek mindenképpen számolnia kellett. Gróf Esterházy János elindítja a szlovákiai „Magyar Ház" akciót. Teljesen megváltozott a helyzet a belvederei döntés után. Megsokszorosodott a törzséről immár másodszor leszakított szlovákiai magyarságnak nemzet fenntartó feladata. Létszáma közel egytizedére csappant s az új állam két kisebbsége közül a második lett. Rája szakadt a történelmi múlt, — minden kényszerítő kötelezettségével. — „Mindazt, ami benne van ebben a szóban: nemzet, ma tízszer kevesebb magyarnak kell megvalósítania, megvédelmeznie és életben tartania". Ennek a kisszámú magyarságnak kell ezentúl a magyar városok, falvak, községek magyar jellegét fenntartania, neki kell gondoskodnia arról, hogy a magyar kultúra talaját ne veszítse el ott, ahol ezeréves gyökerei vannak. A feladat nagy, a körülmények sürgetők. A munka nem tűr halasztást. Gróf Esterházy János, a Szlovákiai Egyesült Magyar Párt országos elnöke, 1939 január elsején elmondott fölhívásával indította el a Magyar Házak mozgalmát. — „Régi óhaja a törzséről leszakított szlovákiai magyarságnak, hogy a magyar összetartás, magyar szervező erő és minden magyar termékenység összpontosítása nem egyedül a magyarság szervezetei, egyesületei és testületei útján, tulajdonképpen lelkileg és szellemileg valósuljon meg, hanem látszólag is, a Magyar Házak útján. — Nagyon jól tudom, hogy ez a régen megnyilvánuló óhaj a magyar élet beható fejlesztése tekintetében minő fontossággal bír. Nem a külszín miatt, hanem éppen az erők összefogása és hathatósabb kihasználása végett és nemkevésbé gazdasági szempontból is. S mert ezt jól tudom és meri mai helyzetünkben mindezek a körülmények sokkal nagyobb súllyal esnek latba, mint estek annakidején bármikor, meggyőződésem az, hogy tovább nem késlekedhetünk, és egy-kettőre a legerélyesebben neki kell látnunk e terv végrehajtásához. Létesüljön Magyar Ház elsősorban Pozsonyban, létesüljön azután Nyitrán, Nagyszombatban, Eperjesen, Iglón és mindenütt, ahol magyarok ákár valamely községben, vagy annak környékén nagyobb számban élnek. ... Felhívásom szól minden magyarhoz. bármely határok között éljen is, mert általános nagy magyar érdek az, hogy az itt szervezetten folyó magyar munka részére állandó otthonokat teremtsünk . . ." Az a visszhang, melyet a felhívás a magyarság minden rétegében keltett, bebizonyította, hogy ez az óhaj valóban minden magyar szívében él s hogy a magyar meg tudja érteni a kor parancsszavát. Szlovákiában az első naptól kezdve tömegével érkeztek az adományok és megajánlások, melyek között egyformán szerepelnek a nagyiparosok ezres tételei és a kültelki nincstelenek napszám-felajánlásai.