A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)
D. Garzuly Mária: A Magyar Ház Mozgalom
A Szlovákiai Magyar Házak mozgalmának budapesti irodája január 25-én kezdte el működését. A gyűjtés azonban már előbb megindult az Anyaországban. Napilapoknál, bankoknál gyűltek össze kisebbnagyobb tételek. A Fehérház Hajtási Egyesület Esterházy proklamációjának elhangzásakor ezer pengős adományt tett és gyűjtést indított, mely három hét alatt ugyancsak ezer pengőn felüli összeget eredményezett. Azóta nap-nap után érkeztek az irodába az áldozatkészségnek és magyar együvétartozás tudatának megható példái, melyek külön-külön említést érdemelnének, felsorolásuk azonban a jelen könyv méretei között szinte lehetetlen. Megérkeznek az első levelek. Az első levél a 7. Verbőczy-cserkészcsapat parancsnokságától érkezett. Jelentés volt, melyben arról értesítenek, hogy tudomásukra jutott, miszerint a Magyar Ház mozgalom budapesti irodája megkezdte működését. Majd így folytatják: „Mi most tisztelettel jelentkezünk minden olyan szolgálatra, amivel a mozgalom ügyét előrevihetjük. Sok munkánk volt az elmúlt hetekben, jóformán alig „cserkészkedhettíink", de mi mégis ezt tartjuk a legigazabb munkának. A magyar cserkész munkáját az a gondolat irányítja, hogy szolgálnia kell nemzetünk boldog és válságos óráiban egyaránt, hiszen egész életünk Isten parancsolatából a magyar népért van ... A mi cserkészetünk az egyetemes magyar cserkészet, tehát az egész magyarságé, nem csak a szükreszabott Magyarországé ... Kérjük Esterházy János képviselő urat, fogadja el a szolgálni akaró százhúsz 7-es cserkész jelentkezését, melyen keresztül ötvenezer magyar cserkész magyar célokért szolgálni akaró lelkülete jut kifejezésre". A megállapodás hamar létrejött s már az első naptól kezdve minden délután két-három cserkész jelentkezett az irodában, átvették a helybeli címekre szóló leveleket s azokat kikézbesítették. Hogy a magyar társadalom mennyire megértette miről van itt szó, nyilvánvalóvá lett már az első három nap alatt. Ez idő alatt 54 helyről érkezett jelentkezés, részben személyesen, részben írásban. A jelentkezők csekklapokat kértek. A hírlapok és a rádió útján történő szervezett propaganda azonban csak most indult el. A napilapok állandóan hozták az iroda közleményeit, a rádió pedig nagymértékben támogatta a mozgalom munkáját azzal, hogy reggel, délelőtt, délben, délután, este, a hírek után kisebb-nagyobb felhívások felolvasásával állandóan ébren tartotta a hallgatóság figyelmét. Február hetedikén tartotta Esterházy János budapesti rádióelőadását, melyben az anyaországi társadalom támogatását kérte: „. . . Az európai nemzeti kisebbségi kollekcióban mi vagyunk az a népcsoport, amely fölött egy századnak két tizedében kétszer ítélkezett a történelemnek nevezett világpolitika s amelyet kétszer sebeztek szíven ... Ez a történelmi sorskiosztás, ez a világpolitikai feláldozottság ad nekünk jogot arra, hogy amikor minden magyar felé hangot adunk, minden magyartól a vérségi, a testvéri, az egyszívdobogásos érzést necsak kérjük, de követelhessük is. Ez az áldozatos sors, melyet az európai béke nagy eszméje és érdeke miatt róttak ránk és amelyet, ha fájdalmasan is, de az embermilliók békéjének szent tudatában vállalnunk kellett és kell, nemcsak bennünket állít új nemzeti kötelességek elé, de kötelezettségeket ró rátok is és feladatokat ró rátok is, akiknél egy a nemzet és egy a haza mint fogalom és mint valóság ... Mi szlovákiai magyarok nemzeti érzésünkben, életakarásunkban és kultúrmunkánkban gazdagok vagyunk, de az életkörülmények hozták magukkal, hogy életküzdelmünkben anyagi erőt szerezni nem tudtunk és nem is tudhattunk. Mi ezt a nagy feladatot egyedül elvégezni nem tudjuk. Nekünk a nemzeti egyetemesség szent érdekeire kell hivatkoznunk s erőt kell kérnünk a mi erőnk alátámasztására. Erőt kell kérnünk, hogy erőt adhassunk ott, ahol erősíteni kell a magyar kultúréletet és ahol az összefogás nagy feladatát kell megvalósítanunk. — Magyarországi testvéreink! Ebben a munkában kötelességtek támogatni minket. Nem kérünk jótékony adományokat, - mi, szlovákiai magyarok a részünket kérjük tőletek. — Nekünk jogunk van tőletek segítséget kérni jogunk van elvárni, hogy ti minden erőtökkel alátáinaszszátok nemzeti létünk felépítendő építményeit. Mi — 315 — 20*