A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Borsody István: A magyar-szlovák kérdés

ellenállásra késztetett. Az autonómiáért folytatott küzdelem vonult végig a csehszlovák köztársaság húsz évén is, gyakran kellemetlen árnyékot vetve a két szláv néptörzs testvérinek nevezett viszonyára. A szlovákok a pittsburgi szerződés Ígéretére hivatkozva követelték Csehszlovákiában az önkormányzatot. Lehet, hogy kezdetben a szlovák autonomisták tényleg komolyan gondolták a cseh szlovák együttélést és az autonómiában végleges megoldást láttak, amely szerintük igazságos alapokra fektette volna a két testvérnép együttélését. Kétségtelen azonban, hogy a pittsburgi egyezmény csakhamar megszűnt kizárólag a cseh-szlovák viszony rendezésére hivatott alapokmány lenni és egyre inkább a csehszlovák köztársaság megsemmisítésére irányuló külső törekvések eszköze lett. Ezt tudniok kellett a szlovákoknak is. Es ha ennek ellenére Hlinka András szlovák néppártja a pittsburgi szerződésen alapuló önkormányzatot tűzte ki politikai céljául, akkor vagy leszámolt a cseh-szlovák együttélés lehetőségével, vagy jámborul azt hitte, hogy a csehszlovák állam ellenzői — akik szívesen látták, sőt támogatták a szlovák autonomistákat — megelégszenek majd a szlovákoknak tett szívességgel és nem lesznek további szándékaik az önkormányzattal meggyöngített köztársaság ellen. Valószínűnek látszik, hogy a szlovák autonomisták a müncheni döntésig a köztársasági egység alapján álltak és csak azután siklottak le az állami függetlenség felé vezető útra, .amikor érezték, hogy a külső segítség — amely őket önkormányzathoz juttotta — a megnagyobbodott német birodalom képében egyre végzetesebb nyomást gyakorolt a csonka CsehszlováA szlovák autonomisták az utóbbi időben a szudétanémet párt befolyása alatt állottak: tanácsokat és irányítást fogadtak el tőle és úgy eszmeileg, mint gyakorlatilag egyenesen hatása alá kerültek. Nehezen képzelhető el tehát, hogy a szoros együttműködés során a szlovákok ne tudták volna, vagy legalább ne sejtették volna, mire készülnek a németek Csehszlovákiában és milyen szerepet osztanak ki tervük végrehajtásában a szlovákoknak. De ha nem is láthatták előre az eseményeket, egy bizonyos: az, hogy a húsz év előtt elképzelt cseh szlovák együttéléssel, mint meghiúsult kísérlettel az autonomisták fokozatosan leszámoltak és a cseh „testvér" mellől a csehek „ősellensége" mellé álltak. A cseh és a szlovák nem értette meg egymást. A faji rokonságot elhomályosította a külön szellemi, történelmi, táji, erkölcsi hagyományok és a világnézeti hatások ereje. Amikor a csehek és szlovákok megkockáztatták az amúgyis gyönge lábon álló közös hazában a nyílt testvérharc erőszakos kirobbanását, bebizonyították, hogy a csehszlovák együttélés feltételei végleg összeomlottak, a két nép teljesen leszámolt egymással, a közös hazával, mindennel, ami őket akár egy jóindulatú barátság erejéig is összeköthette volna. Kétségtelen az is. hogy eltekintve a csehbarát centralista szolvákoktól. sokan voltak az autonomisták közt is, akik hittek a köztársaságban, különösen a fiatal középosztály egy része, amely Csehszlovákiában szívesen fogadta el a csehek által ápolt államiság haladó, szociális intézményeit és egyesek számára anyagi jólétet, társadalmi emelkedést biztosító intézményeit. Szlovákia mai szószólói a német mintáért lelkesednek. Mint hajdan Stúrt megihlette Hegel államtana, úgy bűvölte meg a mai pozsonyi szlovák vezetőket Hitler személye és műve. Es a szlovák állam előzményeit követve, a bécsi német támaszra gondolva szinte az 1848-as idők emléke kísért, amikor Récs úgy támogatta Hurbant, Hodzsát, Stúrt a magyar államhatalommal szemben, mint 1939-ben Tisot, Tukát, Durcsánszkyt, Màcliot a letűnt Renes és Hodzsa csehszlovák államhatalmának roncsai ellen. A szlovákok hangoztatják is nyíltan, hogy mindent a németeknek köszönhetnek. Az új helyzet nem lebecsülendő energiákat szabadít fel a szlovák népből. A húszéves demokratikus népi politika a szlovákság széles rétegeit dobta fel az érvényesülés, az emelkedés, a művelődés, a szereplés útjára: az új szlovák középosztály, ha nem is rendelkezik a történelmi középosztályok mély hagyományaival és veleszületett erényeivel, igen sok középosztályi dekadens vonástól mentes, ami erős cselekvésre, lelkes munkára ösztönzi a nemzet érdekében. Ez a nemzedék veszi át fokozatosan a szlovák nemzet vezetését, ezzel a nemzedékkel találkozik a magyarság is a dunamedencei sorsközösség egymás felé vezető útján és annál sajnálatosabb, hogy ennek a nemzedéknek tagjai viseltetnek a legtöbb ellenszenvvel a szomszéd magyarokkal szemben. Az ellenszenvet a cseh nevelés alapozta meg, mert igyekezett minél jobban elmérgesíteni a szlovák hiedelmet, hogy a magyarok elnyomók és zsarnokok. Sajnos, az újabb keletű szudéta-morva-német barátság sem állította ideálisabb megvilágításba a magyarokat a szlovákok előtt, sőt még jobban a magyarok ellen ingerelte őket. A cseh befolyás eltűntével egyesek bíztak abban, hogy a szlovákság az önálló fej lődés útjára lép és függetleníteni fogja magát a magyar-szlovák békét károsan befolyásoló idegen hatások alól. Hittük, hogy minél inkább úr lesz a szlovák saját földjén, annál inkább meglesz annak a lehető sége, hogy fölfedezze a szlováklakta földnek a magyarlakta földdel közös értékét és értelmét: ezért nézte a magyarság rokonszenvvel a szlovákok harcát a nemzeti függetlenségért. Az utak találkozása azonban megint nem sikerült. A szlovákokat felvillanyozta a váratlanul ölükbe csöppent önálló államiság és valljuk be — ezt egyszer még maguk a szlovákok is látni fogják — az államvezetés komolyságától gyak ran igen távoli területekre ragadtatták magukat. Az — 297