A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)
Borsody István: A magyar-szlovák kérdés
nak is. A magyar-szlovák politikai fegyverbarátság lehetőségei ezzel megváltoztak: az „autonomista front" nem lehetett többé a magyar-szlovák tervek külön területe, mert a német vezetés alá került csehszlovákiai ellenzéki politika végeredményben a középeurópai változás szolgálatába került. A magyar politika programmjának megfelelt ez az . irány, mert radikálisan csehellenes volt. A szlovák-magyar kérdést azonban az „autonomista fronttal" amúgysem lehetett megoldani: egyrészt, mert csak a magyar nemzet töredéke állt partnerként, másrészt, mert nem a két nemzet viszonyának rendezéséről volt szó, hanem a köztársaságban felismert közös cseh ellenség megsemmisítéséről. A közös cseh ellenség eltűnésével pedig minden idők óta a legélesebben került napvilágra a magyarszlovák kérdés elintézetlen mivolta. A müncheni döntés, a bécsi döntőbírósági határozat, Cseh- és Morvaország németbirodalmi protektorátus alá helyezése és Kárpátalja hazatérése után a régi Csehszlovákiából megmaradt terület, mint szlovák köztársaság tartotta meg önállóságát. A szlovák állam Csehszlovákia történelmi előzménye után jött létre. A szlovákok homlokegyenest ellenkező politikai és szellemi alapokra helyezkedtek, mint a csehek, mégis: a fejlődés folytonosságát tekintve, Szlovákia az egykori cseh törekvéseknek köszönheti létét és az egykori Csehszlovákia maradékának számít. Az államhatár, amely ma délen a Kárpátok lejtőin elterülő Szlovákiát Magyarországtól elválasztja, a csehek nélkül nem jött volna létre. Szlovákiának, mint új államterületnek alapjait pedig. éppen ez a déli határ adja meg. Mert északi és déli határa az ezeréves magyar birodalmi határokon belül marad és e tényben a történelmi és geopolitikai osztóvonalnak legújabb igazolását láthatjuk, különös jelentőséggel nyugat felé, ahol megszűnt a kelet-nyugati irányban természetellenesen ható cseh köztársaság ereje és a Kárpátok nyugati előhegyein is visszaállt a régi helyzet: a történelmi határ észszerűségének és igazságának szellemében. Szlovákia mai vezetői nem szívesen látják az államuk határában rejlő geopolitikai törvényszerűségeket és nem igyekeznek levonni e helyzet kézenfekvő tanulságait sem: inkább elterelik a figyelmet a fontos tényről, hogy az önálló Szlovákia végeredményben egy magasabb történelmi egység keretében látott napvilágot, amit jó húsz esztendő előtt még Magyarországnak neveztek. Az új állam egyelőre elutasítja a történelmi reminiszcenciákat, önálló erejét a népiség modern kultuszában keresi, rokonszenvét, a nagy nyugati szomszéd felé tárja ki, Németországban bízik, őt követi és másolja. Magyarország felé izgatottan, ideges bizalmatlansággal és a jószomszédság és egymásrautaltság időközi konvencionális hangoztatása mellett is, sajnos, ellenszenvvel viseltetik. A történelmi magyar birodalmi térben fekvő helyzetén mintha a mult riasztó emlékeit, a geopolitikai körök fojtogatását fedezné föl: tiltakozik, hadakozik, erőlködik ellenük. A tiltakozó magatartás, a helyzetek tagadása, a nagy elégedetlenség amúgyis igazi kelléke a fiatal szlovák nacionalizmusnak. A szlovák nacionalizmus mai fejlesztői nem veszik észre, hogy országuk születése többé-kevésbbé tőlük független erők játéka vo't. A szlovákok csak a tagadás szerepéig jutottak el. . . Tagadták 1918-ig, hogy helyük a magyar államban van. Tagadták 1938-ban, hogy helyük a cseh-szlovák köztársaságban van. A tagadás eredményei meglepetésszerűek voltak. 1918-ban a csehek kivonták a szlovákokat a magyar államból, mert szükségük volt Észak-Magyarországra: az utolsó pillanatig alig körvonalazott tervek sikere az értelmi szerzők későbbi vallomása szerint is várakozáson felüli volt. ^938-ban a, németek felrobbantották Csehszlovákiát és igényeik kielégítése után meghagyták az Önálló Szlovákiát. De sem a csehszlovák közös államnak. sem az önálló Szlovákiának nem voltak a szlo• : f: . ír • < vákság széles körében régtől ápolt és rendszeresen fejlesztett eszmei hagyományai, hogy ezek a szlovák nemzet ilyen, vagy olyan irányú terveit, vágyait igazolhatnák. Az önálló szlovák állam fényére ez különösen vonatkozik. A cseh-szlovák nemzetegységnek voltak eszmei hirdetői, á politikai gyakorlatban éppen úgy, mint az elvont irodalomban. De az önálló szlovák állam mindenképpen rögtönzésnek látszik: egy helyzet megoldásából eredő mellékterméknek. Az önálló szlovák állam váratlan fordulattal a szlovák önkormányzatból alakult át. A sors különös játéka ez: amikor a szlovákoktól az önkormányzatot húsz éven át megtagadó csehek elvesztik állami függetlenségüket és az önkormányzat ígéretével beolvadnak a nagynémet birodalomba, ugyanakkor a szlovákok önkormányzatából önálló szlovák állam születik. A szlovák állam keletkezési történetében nehéz felfedezni a kiszámított szándékot, az államalkotó akarat szerves fejlődését és az ilyen vállalkozáshoz mégis csak elvárható hosszabb előkészületet: csak a kész eredmények merednek reánk, különös bizonyságot adva a különös esetről, hogy néha egy nemzet többet is elérhet, mint amennyit akart, várt, sőt amennyire nemrég még képesnek tartotta magát. A szlovákok számára mindig az autonómia volt a bűvös cél, ami lázba hozott, sorompóba állított, harcra ingerelt és — 296 — 20*
