A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Sinkó Ferenc: Az Egyeslült Magyar Párt egyéves története

5. Szükségesnek tartjuk, hogy a kisiparosok és ipari munkások rokkantság, aggkor és baleset esetére való biztosításáról megtelelő gondoskodás történjék. V. Kereskedelem. 1. A kereskedelem feladata a mezőgazdaság és ipar által termelt javaknak a fogyasztókhoz való juttatása. Minél kevesebb közvetítő tényező útján történhetik ez, annál egészségesebb a gazdasági élet. A jó kereskedelem célja nem az áru kézről-kézre adása, hanem közvetlen a fogyasztóhoz juttatása. 2. A kereskedelmi törvényt revízió alá kell venni, hogy az újjáalakított törvény megvédhesse a tisztességes hasznot, ne védje azonban a kalmárkodást, tehát a gazdasági életbe feleslegesen és pióca módjára beékelődött közvetítőket. 4. A kereskedőtől szigorú üzleti erkölcsöt követelünk. Az üzleti erkölcsnek egyeznie kell a keresztény erkölccsel. 4. Erkölcstelennek tartjuk a tőzsde hazárdjátékát, mert közgazdasági értékeket, melyek a nemzeti jövedelem integráns részei, pillanatnyi haszonszerzés érdekében kockára tesz. 5. A kartellek, mint a tőkések érdekszövetkezetei, megsemmisítendők és törvénnyel kell gondoskodni arról, hogy semmiféle formában kartellszerű megállapodások vállalatok között létre ne jöhessenek. Szigorú büntető szankciót követelünk. 6. Szigorú ellenőrzés alá kell helyezni a részvény társaságokat. Meg kell akadályozni, hogy egyes részvénytársaságok vagyona, részvénytőkéje egy-két kézben halmozódjék fel. A részvénytársaságok igazgatóságába, felügyelőbizottságába szakembereket vonjanak be, ne pedig úgynevezett közéleti előkelőségeket. 7. Hívei vagyunk a szövetkezeti eszmének, de őrködünk felette, hogy ne váljék öncéllá, mert hivatása a termelés és az értékesítés. 8. A közlekedéspolitikában, úgy a vasuti-tarifa, mint a közlekedés kérdéseiben csakis a közösséggondolat, nem pedig a vállalati érdek lehet irányadó. 9. Szükségesnek tartjuk, hogy az utak építésénél a falvak érdekeire tekintettel legyenek. 10. Szükségesnek tartjuk, hogy a kisiparosok és ipari munkások rokkantság, aggkor és baleset esetére való biztosításáról megfelelő gondoskodás történjék. VI. Társadalompolitika. 1. A népközösségi gondolat a nemzeti társadalmat szerves egésznek fogja fel, melynek alkotó elemei: a család és a hivatásrendek. Pártunk társadalompolitikai célja a magyar népközösség szociális helyzetének emelése: elfogadható, igazságos, szociális életforma biztosítása minden magyar számára. A nemzeti élet alapja, megmaradásának és jövőjének záloga: a család. A magyar család egészsége és jóléte a nemzeti fejlődés biztosítéka. A magyar jövő: a magyar gyermek. Ezért tartjuk legfontosabb társadalompolitikai feladatunknak a magyar család és a magyar gyermek védelmét. 2. Társadalompolitikánknak gondoskodnia kell arról, hogy minél több egészséges magyar családunk és a családon belül minél több gyermekünk legyen. 3. Minden egyes törvényünkben, minden egyes intézkedésünkben kell, hogy végigvonuljon a családvédelmi gondolat. 4. A szegényebb, gyengébb életnívójú magyar embert nemcsak humanitárius, keresztény érzületből kell segítenünk, hanem azért, mert tudnunk kell, hogy csak az a test egészséges, szilárd, ellenálló, amelynek minden része egészséges és erős része az egésznek. A szocializmus nálunk a nemzeti öncél tengelyébe állított életkérdés, melyet mély meggyőződéssel szolgálunk. 5. A házasság intézményét fokozott védelemmel kívánjuk létesíteni, mert ez nem egyszerű üzleti szerződés, két fél kölcsönös viszonya, hanem elvállalt kötelesség Istennel és nemzettel szemben. 6. Szükségesnek tartjuk a házasságot megelőző egsézségügyi vizsgálatot. 7. Meg kell szüntetni a városi és falusi tömeglakásokat. 8. A falusi otthont egészésgessé kell tenni. 9. Korlátozni kell a gyermekmunkát, annak természete és az egészségre gyakorolt hatása szerint. 10. Szükségesnek tartjuk, hogy az egészség, szabadság, életöröm minden lehetősége a legszegényebb munkás részére is megteremtessék. VÍI. Pénzügy. A nemzeti öncélúság szolgálatába állított magántulajdon elvéből indulva ki, ehhez kell alkalmaznunk az ország pénzügyi politikáját, népi érdekeknek kell azt alárendelnünk. A tőke tehát öncélú nem lehet, hanem csak a nemzet gazdasági és pénzügyi érdekeit szolgálhatja. Nagy államok pénzügyi intézkedéseiből csak tapasztalatokat vonhatunk le. Mert figyelemmel kell lennünk, hogy hazánk a világgazdaságban területénél és népességénél fogva összehasonlíthatatlanul gyengébb pozíciót foglal el. A külföldi kötelezettsé gek, valamint a nélkülözhetetlen nyersanyagok beszerzése kényszerít bennünket arra, hogy pénzpolitikánknál egyelőre fenntartsuk a fedezett bankjegy elvét. De amellett magától értetődik, hogy önálló pénzügyi politikát a Nemzeti Bank nem követhet, hanem minden ténykedését és így különösen a bankjegyki— 282 — 20*