A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Manga János: A visszatért felvidék néprajza

homlokára teszi és ráfúj, miközben háromszor mondja: „Semmi vótá, semmi légy!" Utána hármat köp. Ezután lehajlik és pendelye aljával megtörüli a beteg fejét. Ha a szén közben leülepedik, akkor asszony, ha a kenyér ülepedik le, akkor férfi szólította meg. Végül a szenes vizet felöntik az „asztriba" (ereszbe). Erre a beteg meggyógyul. Legjobban annak az asszonynak a mosása használ, aki elsőszülött. Bornemisza Péter 1578-ban megjelent „Ördögi kísértetekről" című könyvében tardoskeddi Szerencse Benedekné javasasszonytól közöl „bájoló imádságokat". „Hasfájás ellen való" a következő: „Urunk mindenható Isten, mulék egy regös nagy uth, rajta megyen a mindenható úr Isten az ő szerető szentivei, keresztelő szent Jánossal. Előtalálának hetvenhétféle erőtlen hasfájást. Monda ez két szót Urunkisten: Hova indultatok ez regvös nagy úton hetvenhétféle erőtelen hasfájás? — Ha engemet ezen kérdezesz urunk Isten. Mink is elmegyünk ez fekete földnek színére, áldott ez testbe, teremtet lélekbe húrját, gyomrát össze háborgatom, piros vérét megiszom, szálas húsát megszaggatom stb." Az itt ismertetett varázslatok valamilyen betegség gyógyítását célozzák. Vannak azonban rosszindulatú varázslatok is, melyeknek az a célja, hogy betegséget, „nyavalyát" idézzen elő. Ezt a néphit „rontás"-nak nevezi. A rontás történhet közvetlenül csupán varázsigével, vagy közvetve valamilyen tárgy révén, melyet akinek hatalmában áll, megront. Aki egy ilyen megrontott tárgyat a kezébe vesz, annak a testén kiütések keletkeznek, de valamelyik testrésze, söt az egész teste is elsorvadhat. A rontásnak egyik faja az igézés is. A néphit szerint úgy rontani, mint igézni azok szoktak, „akik a rossz szellemekkel tartanak". A családi élet hagyományai. A családi élet hagyományai az élet fontosabb állomásai köré fűződtek. Ezek: a születés, a férfikorba való átlépés (legényavatás, legénvkeresztelés), a házasság és a halál. Amíg néphitünket kizárólag vallási hiedelmek alakították ki, addig hagyományainkban a népiéleknek azokat a mozzanatait is megtaláljuk, amelyek a mindennapi élettel kapcsolatban gyakorlati célt is szolgáltak. De legnagyobb része — természetesen — az ősi vallási képzetekben nyeri magyarázatát. Születés. A terhességgel kapcsolatban a néphit alig őrzött meg valamilyen hagyományt, de annál többet találunk a születéssel kapcsolatban. Általánosan elterjedt hiedelem, hogy a terhes asszonyt semilyen tárgvgyal nem szabad megdobni, sem fa alá nem szabad állnia, mert a ráesett tárgy, vagy gyümölcs a születendő gyereken is rajta lesz. Nyitra-vidékén, mikor a gyermek megszületik, a bábaasszony a kiszemelt komaasszony házához „radosník"-ot visz és meghívja. A komaasszony 11—21 ((páratlan) tojást visz a keresztelőre egy cifra, rózsás kendőben. (A páratlan szám szerencsés.) Ez a kendő két hétig van az újszülött szemén. A kendőben még pénzt is visz a komaasszony (10—20 K.).'A születést követő vasárnap viszik a „poszitát" (nagy kalácsok) és az ennivalót. A keresztelés napjának délutánján tartják a keresztelőt. Ha a gyerek honporás lesz (varas), akkor a keresztanya egy piros szalagot, egy zsemlyét, meg cukrot visz a gyereknek. Ezt este viszi, hogy senki se tudjon róla. Megkoppantja az ablakot, leteszi és elszalad, hogy meg ne lássák. Amit vitt: a cukrot és a zsemlyét megetetik a gyerekkel, a szalagot pedig a nyakába akasztják. A var pedig 8—9 nap múlva elmúlik. Palócház Tompán (Hont m.). Az Ipoly mentén, amikor a gyerek megszületik, ostort adnak a kezébe, hogy jó kocsis váljék belőle. Ha iparos az apja, valamilyen szerszámot tesznek a kezébe. Fiirösztés után hegedűhúrt kötnek a kezére, hogy meg ne igézzék. Alsó- és Felsőszemeréden, mikor a gyereket keresztelésre viszik, az ablakon keresztül adják ki, hogy meg ne haljon. Ha a keresztelés idejében üres sír van a temetőben, a gyermek nem marad életben. Keresztelés után a keresztszülők pénzt (50—200 koronát) lejtenek el a kisgyerek mellén egy kendőbe bekötve. A pénzt az anyja találja meg, amikor vetkőzteti. Mikor bemutatásra (avatásra) viszik a csecsemőt, sem a templomba menet, sem visszajövet nem mutatják meg senkinek. Deménden még előfordul a két széken való szülés. (Mátyusföldön is gyakori.) így könnyebben szül az asszony. A környékbeli néphit szerint, ha a gyerek burokban születik, a burkot elviszi a bába. Aki ezt a burkot a törvénybe magával viszi, az nem veszít. A foggal született gyerek szerencsés lesz. Ha valaki nagyon megnézi a gyereket, hogy meg ne rontsa, az anyja kinyalja a szemét és háromfelé köp, hogy ne ártson neki más szeme, mert akkor kiszárad. Komát a bábaasszony hívja egy fél liter pálinkával. Mikor a gyereket keresztelni viszik, itt is az ablakon adják ki, de csak akkor, ha az anya előbbi gyerekei meghaltak. Ha a gyermek meghal, az anyának nem szabad a ko— 221 —