A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Manga János: A visszatért felvidék néprajza

porsót megágyazni, mert az ezután születendő gyermekei sem maradnak életben. A Garam mentén a születés után megbeszélik, bogy ki legyen a koma és a bábaasszonyt egy üveg pálinkával küldik meghívni. Ha a hívást elfogádja, megtartja a pálinkát, ha nem, visszaküldi. Keresztelő után a komaasszony többször visz enni a gyerekágyas asszonynak. Ha a gyereknek szem ártott, egy tányérba vizet öntenek, a vízre két ágat tesznek keresztbe és az ágak közé négy helyre parazsat dobnak a vízbe. Közben ha arra gondolnak, akinek a szeme ártott, akkor a parázs leszáll a vízbe. A vízzel visszakézből mossák meg a gyereket, majd az ajtónyílásba öntik. Reformátusoknál a keresztvizet a prédikálószék čilá öntik. Komárom vidékén a gyerek köldökét elteszik. A férfi, ha a háborúba megy, magával viszi, mert akkor a golyó nem fog rajta. Az itt közölt születéssel kapcsolatos népszokásokon két hiedelem vonul keresztül. Egyik a gonosz, ártó szellemektől való félelem, másik pedig az „igézet" elleni védekezés szenes vízzel. Néhol a gyermek nevét is elhallgatják. Ez a szokás az ablakon való kiadással a primitív képzetek gonosz szellemei ellen való védekezés, akik az ajtónyílásban tartózkodnak leginkább. A boszorkányoktól is védik az újszülött gyermeket. Ezzel kapcsolatban egy gútori (Csallóköz) asszony a következőket mondta. „Egyszer egy asszonynak született kisbabája. Az asszony nagyon mélyen alvó volt. Akkor is elaludt, mikor a gyerek még nem volt megkeresztelve és olvasó sem volt a kezén, hát így kicserélték a boszorkányok. A gyermek nőtt, nődögélt, már két éves volt, de még nem tudott járni és beszélni. Egyszer odament egy bp bonás vén asszony és azt mondta, hogy hát ez a gye rek bizony vátott gyerek. Adjon ide asszonyom egy szükszájú poharat és egy nagy fakanalat, mindjárt megtudom, vátott-e, vagy se. Töltsön ebbe a szük pohárba tejet és adja elébe. A gyerek kezdte a pohárba nyomkodni a kanalat, de az nem ment bele. S ekkor megszólalt: Kicsiny pohár, nagy kanál. Erre azt mondta a vén anyó, hogy fűtse be a nagy kemencét s tegyen úgy, mintha be akarná dobni a gyereket. Az asszony úgy is tett. Erre nagy szél kerekedett és az ő saját gyermekét bedobták a konyhába és azt a vátott gyermeket pedig ellopták. így tudta meg az asszony, hogy ki volt cserélve a gyereke. Azután már a falubeliek is rózsafüzért tettek az újszülött pólyavánkosára." Ifjúkor. A kezdetleges néptörzsek hordái három korosztályra tagozódtak. Első korosztály a kiskorúak rétege volt, szakálluk kiiitközéséig, leányoknál a tisztulás felléptéig, második korosztály a felnőttek rétege, harmadik pedig az öregek rétege volt. A tagozódás felismerését külső jelekkel tették lehetővé, ami a férfiaknál abban állt, hogy a felserdült fiúkat felavató próbáknak vetették alá, majd fájdalmas jeleket égettek, vágtak az arcukra, hogy megkülönböztethessék őket többi társaiktól. Hasonló próbán estek keresztül a nemi érettséget elért leányok is. Mivel az avatás mindkét nembeli fiataloknál a nemi érettséget is tanúsította, utána a párválasztás következett. Körülbelül ma is hasonló értelemben találkozunk népszokásainkban a legényavatással, amelynek szintén a nemi érettséget bizonyító jellege van, mert a felavatott, vagy bekeresztelt legény már résztvehet a táncmulatságokon, a leányokhoz járhat stb. A legényavatás szertartását az egyes vidékeken különböző időben tartják. Ipoly-vidéki palócoknál leginkább a farsangi táncmulatságok alkalmával. Boriban október utolsó vasárnapján, a vendégség alkalmával tartják a legényavatást. Ëjfél felé a 15—16 éves legények keresztapát választanak maguknak a legények közül, a leányok köziil keresztanyát. A felavatott legény áldomást fizet a keresztapának, meg a többi legényeknek, a keresztanyát pedig elviszi a táncba. Az áldomáson a leányok is ott vannak. A keresztanya a legényt többször is elhívja táncolni, más alkalommal is. hogy megtanítsa. Mohiban áldozócsütörtökön van a „legény-bekörösztölés". Azt a gyereket, aki elmondja az ágendát, délután elviszik a korcsmába, ahol táncmulatság van. Ott megvendégeli az idősebb legényeket, akik keresztapjai lesznek. Ettől az időtől a „bekörösztölt" legénynek számít és a leányokhoz járhat. Előtte sem a leányokhoz, sem a legények közé, sem a fonóba nem járhat, mert megverik a legények. Somorján a céh világ emlékeként élő legényavatás farsang hétfőjén megy végbe. Valószínűleg a hordaszerkezet emlékét őrzik még a legénybíróválasztás hagyományai is, melyek leginkább szintén farsangkor, a mulatság alkalmával törlénnek. Zobor vidékén böjt első vasárnapján tartják legénybíróválasztást. A legénybíró mellé még törvenybírót, két esküdtet és kisbírót választanak. Ők rendezik a mulatságot egész éven át. A legénybíróválasztás közös kapcsolatokat mutat a régebbi pünkösdi király és királynő választással. Házasság. Az élet legfontosabb állomásának, a házasságnak előkészítésében sok apró momentumnak, eseménynek van része. Elsők és legfontosabbak az ismerkedési alkalmak. A falusi élet egymásrautaltsága: a fonó, kukoricafosztó, tollfosztó, cséplés, szüret, táncmulatságok, lakodalmak mind jó talajai az ismerkedési lehetőségeknek. Az ismerkedést maguk a szülők, rokonok is elősegítik, sőt az egykés községekben a szülők már iskolás gyermekeiket „összeboronálják". Altalános jelenség, hogy a korai házasságoknál mindig a szülőké a döntő szó. míg azokban a községekben, ahol a későbbi házasság szokásos, a fiatalok akaratának nagyobb érvényesülési lehetősége van. A korai, vagy későbbi házasságot egyes vidékeken belül sem