A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Manga János: A visszatért felvidék néprajza

tok. Hát azt elviheted, mondta az einher. A csibe el is hozta a pénzt, de el is tünt utána. Pár napra rá észrevették, hogy az asszonynak gyereke lesz. Erről meg nem tudtak és most odaígérték az iglicnek. Hát most mit csináljanak? Sírtak, rítak mind a ketten. Kapta magát az ember és elment a paphoz tanácsot kérni. De a pap sem tudott tanácsot adni. Hát most már mit csináljanak? A bába azt mondta nekik, hogy mindjárt, ahogy megszületik, rögtön kereszteljék meg. Akkor nem viheti el a gyereket. így is tettek. Amikor már várandóban volt a gyerek, odahivatták a papot, bábát és megkeresztelték. Amikor már elment mindenki. akkor bekiáltott az ablakon az iglic: Szerencséd, hogy mindjárt megkereszteltétek, mert máskép az enyém lett volna." Viziember. A néphit nemcsak a földet, hanem a vizet is benépesíti szellemekkel. Ilyen a magyar népbitben a víziember. Rokonát a „vodník"-ban a szomszédos szlovákoknál is megtaláljuk. Az Ipoly-menti balászok félnek tőle, mert összebogozza a hálót, elzavarja a halakat, esetleg a halászt is a vízbe rántja. Egy mátyusföldi ember elbeszélése szerint ,.Egy ember éjjel a barátjával a mezőn szénára vigyázott és elaludtak. Egyszer csak felébredtek. A széna tetején viziember varrta a csizmáját és énekelte: „Holdacskám addig, süss, míg csizmámat megvarrom." Az az ember, aki a szénára vigyázott, fogott egy követ és megdobta a viziembert, mire az a vízbe ugrott, de a csizmáját otthagyta. Az ember ahhoz a csizmához még egyet csináltatott. A viziember csizmája nagyon soká tartott, d v a csinált az elkopott." Tündérek. A tündérek és vizilányok szerepe a palóc néphitben nem választható széjjel egymástól. Általános tulajdonságuk, hogy a vízben vagy a folyók környékén tanyáznak. Egy födémesi monda szerint a község határában levő puszta templom alatt egy nagy tó van melynek partjára valamikor a tündérlányok jártak mosakodni. Ott fésülték meg aranyhajukat is és az elhullott szálakat a környék népe felszedegette és olyan gazdagok voltak, hogy arany ruhában jártak, amíg egy kapzsi ember az egyik tündérlány haját le nem vágta. Azóta lett szegény Födémes is. Hasonló mondát ismer a csallóközi nép is. Csallóközben Macskeréven jártak a tündérek. A mogyorósi réten mulattak. táncoltak, még a környékbelieket is vendégül látták. A tündérek cipőiből aranypor hullott és mindenki annyit szedhetett belőle, amennyi jólesett. Mióta egy részeg ember levágta tündér Ilona haját, a tündérek eltűntek és az Aranykertből Csallóköz lett. A szlovák néphit szerint holdvilágos éjjelenként a Garam folyóból gyönyörű énekszó hallatszik és a tündérek ezzel csalogatják vízbe a szekerest. A mátyusföldi és palóc néphit kétféle tündért is ismer. Egyik a magyar tündér Ilona vagy a szentiványi énekek szövegében előforduló magyar Ilona, a másik pedig a szláv eredetű „ villö", melyet a palóc virágvasárnapi népszokások őriznek. Ösvallásunk nyomai. Vannak a magyar néphitnek még olyan nyomai, amelyek pogány vallásunk töredékeire mutatnak rá. Ilyen a táltos szerepe, melynek a néphit szerint kétféle jelentősége is van. Táltosnak nevezik a népmesék csodálatos tulajdonságaival felruházott lovát, de táltosok a nép különleges , tudománnyal" rendelkező férfiai is, akiket „tudósokénak is neveznek. Ezek a táltosok, vagy tudósok foggal születnek. Tudnak a halottakkal beszélni, megérzik az esőt, a zivatart és meglátják a földalatti kincset. A táltos némely tulajdonságával felruházott garabonciás diák a keresztény kor vándordiákjai közül került a néphitbe. A vándordiákok, akik némely egyetemen a necromancia-t is elsajátították, tudományukat kivitték a nép közé is s így a pogány miszticizmus „tudósaivá" tette őket a néphit. Bár alakja az összes középeurópai népeknél megtalálható, a magyar néphit ga.4 pásztorélet emlékei a Csallóközben. rabonciás diákjának mégis van egy különös jelentősége. A magyar ősvallásról nem maradtak írott emlékek. Hagyományaink annyi idegen elemet őriznek, hogy azokból szinte lehetetlen kibogozni a sajátunkat. Ha ösvallásunk nyomaira mégis következtetni akarunk, kénytelenek vagyunk a finn-ugor népek egyes törzseinek vallási hagyományait tanulmányozni, minek következményeképen rájövünk arra, hogy az északi testvéreink sámánjai, valamint a mi táltosaink és garabonciás diákjaink között kapcsolatok, helyesebben közös vonások vannak. A táltos a jó szellemek szolgálatában álló. a garabonciás pedig a rossz szellemek szolgálatában álló sámán emlékét őrizte meg. Boszorkány. A szamojédekről, akik a finn-ugor népcsalád legközelebbi rokonai, írja Castrén finn nyelv, tudós és utazó, hogy fából készült bálványokat imádnak, melyek, mint házi istenek, közönséges szamojéd öltözetben vannak. Az osztjákoknak három, mindenek felett tisztelt bálványuk volt. Az egyik volt a leghíresebb, mert minden veszedelemben hozzásiettek. Müller szerint ez a bálvány fából volt, feje gömbölyű, teste