A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Manga János: A visszatért felvidék néprajza

Lássunk néhány példát a Csallóközből: „A falusi nép el szokott menni minden hajnali mi­sére. Azelőtt nem voltak órák, hanem a kakas kuko­rékolására ébredtek fel az emberek. Történt egyszer, hogy a kakas éjjel tizenkettőkor kukorékolt. Egy asz­szony felkelt és sietett felöltözni, hogy megy a temp­lomba. A templom a falu végén volt. Megy a templom udvarán, hát hallja, hogy szépen orgonálnak és éne­kelnek. Gondolta magában: Ej, már elkéstem Ahogy belép a templom ajtaján, látja, hogy a szegények há­zában ott áll a komaasszonya, aki pedig már meghalt. Ez azt mondta neki, hogy be ne menjen az Istenért, mert széttépik a halottak. Tudja-e, hogy most tartják az éjféli miséjüket? Vesse le hamar a kabátját és akassza a templom kilincsére és fusson haza. Reggel mentek a kabátért, de a kabátot használni már nem lehetett, ahol a halottak megfogták, ott meg volt pör­kölve. Aztán a kabátot elásták a templom körül. Tör­tént Abonyban." „Egyszer egy leány látni akarta szeretőjét, aki már halott volt. Sírt utána sokat és kiment a temetőbe. Ott volt egy anyóka és azt mondta neki: — Tudod mit, itt van egy koponya, ezt karácsony, este főzd meg kásában és mikor a kása háromszor fogja mondani, hogy potty, potty, potty, akkor nézz ki az ajtón és jönni fog a szeretőd. Úgy is tett. A koponyát megfőzte kásában és mire háromszor mondta, hogy potty, jött is a szeretője. Ez azt mondta neki: — Szedd össze a ruháidat, aztán jössz velem. Össze is szedte a ruháit, azután ment a szerető­jével. Mikor a temetőhöz értek, a legény azt mondja a lánynak: — Ugorj bele a sírba. A leány nem akart beleugrani, elkezdett futni. A legény utána. Amint szaladt a leány, egy kis házhoz ért, ahová bement. Ott feküdt a koporsóban egy ha­lott. A legény is odaért. Azt mondta a halottnak az ajtóban: — Nyisd ki halott a halottnak. Erre a kakas egyet kukorékolt. A legény az ajtó­ban szurokká vált. A leány pedig a kemencében, alio vá bújt, meghalt." A totemizmus emlékét őrzik a következő komá­romvidéki kísértethiedelmeink, melyeknek állatok a szereplői: „A szomszédunkban öreg emberek laktak és a há­zuk mögött egy fehér liba járt. A fehér libát egy bo­szorka meg akarta fogni, de nem tudta. Akkor mad­zagot kötött a csőrére, hogy azzal majd hazahúzza. El is ment neki, de csak az ajtóig. Tovább már nem tudott lépni. Ez annak a jele volt, hogy abban a ház­ban másnap reggelre meghalt egy kisfiú." „Egyszer egy legény hazafelé ment a lányoktól. Amint ment az úton, egy fejetlen lóval találkozott. Fogta magát a legény és ráült. A ló nagyon sebesen ment vele. A legény, mikor a ló egy fához ért, elkaptá az ágat és a ló kiszaladt alóla. Akkor a ló visszafordult és azt mondta: — Szerencséd, hogy nem maradtál rajtam, mert különben meghaltál volna." „Egyszer volt egy asszony, aki 12 órakor ment haza aratásból és útközben egy szamarat látott. Le­vette kötényét, hogy a szamár nyakába kösse, mert így akarta haza vinni. Mikor rá akarta tenni, akkor megijedt, mert a szamárnak nem volt feje." „Szeszélyesen dohányt raktak. Este kimentek az udvarra. Az udvaron egy fejetlen lovat és rajta egy huszárt láttak. A ló nagyon sebesen futott. Egy ember olyan közel jutott hozzá, hogy majdnem levitte a fe­jét. Mikor bementek, akkor a ló visszafutott és be­kiáltott: — Szerencséd, hogy nem vittem el a fejedet." Tüzesember. — Tünemény. A bűntudat által ki­alakított néphitre jellemző a tüzesember és a tüne­mény szerepe. A palóc néphit szerint a tüzesemberek azoknak a lelkei, akik életükben elszántották másnak a földjét. Egyes községekben a földgázjelenséget tüne­ménynek ,,szvetlovec"-nek nevezik. Fut az ember után és ha utoléri elvezeti. „Follin János papot és a haran­gozót egész éjjel vezette. Ilyenkor legjobb lefeküdni, akkor elfut az ember fölött." A jelenségről azt is mond­ják, hogy ott „ég a pénz". „Csak tavasszal és késő ősszel ég, amikor tisztíkozik. Leginkább nagyhéten és adventben. Lángja két méter, aranyszínű. Minden há­rom esztendőben ég. Ilyenkor az embernek meg kell fogni a haját és amennyi hajszálat szorít a markában, a kincsből annyi darab marad a földön. Ha a pénzt jó szándékkal ásták el, akkor szerencsés lesz a találó, ha pediglen rossz szándékkal, akkor egy év múlva halál­lal fizet érte. Aki a pénzt megtalálja, nem szabad a he­lyét megnézni, mert akkor ő is meghal egy évre." Lidérc. (Csallóközben iglic.) A csallóközi néphit szerint kis fekete csibe, amely pénzt hoz. Ugyanezt tartja róla a palóc néphit is. „Egyszer egy ember trá­gyát hordott a rétre. Körülnéz a réten, hát látja, hogy a fekete kis csibe ott csipog körülötte. Gondolta magá­ban: hazaviszem az asszonynak. Haza is vitte s betet­ték a tűzhely szurgyikjába. Az asszony is megörült a csibének s azt mondta, hogy legalább fölszedi a mor­zsát a földről. A csibe már három napja ott hált. A negyedik nap éjjel megszólalt: Mit hozzak? Mit hoz­zak? Azt mondja neki az ember: Mi a lótrágvát tudná te hozni? Reggelre telehordta a szurgyikot lótrágyával a kis csibe. Másnap az ember győzte csak kihordani. Azt mondta az ember az asszonynak, hogy várj csak, ma éjjel, ha megfogja kérdezni, hogy mit hozzon, azt mondom, hogy egy zsák pénzt. Úgy is tett. Mikor a kis csibe éjjel megint kérdezte, hogy mit hozzon, az ember azt mondta, hogy egy zsák pénzt. A csibe pedig azt kérdezte erre: Mit adtok? Hát mit adnánk, mondja az ember. A csibe meg azt mondta, hogy amiről nem tud­— 218 — -

Next

/
Oldalképek
Tartalom