A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Manga János: A visszatért felvidék néprajza

var, illetve a csűr vagy szérű végén épül az utcai fronttal párhuzamos irányban. A lakás céljaira tulajdonképen csak a hátsó szoba szolgál. Az első szobát nem lakják. Ennek az első szobának a berendezése lényegében az egész Felföldön Nagyhindi lány. egyforma, csak a bútorok mutatnak itt-ott régebbi jelleget. A szobának rendesen három ablaka van, melyek közül kettő az utcára, egyik az udvarra nyílik. Az udvari ablakkal szemben egymásután két ágy van elhelyezve, az udvar felőli oldalon van a szekrény, láda és az utcai és udvari ablakok között az asztal. A palóc területeken és a Mátvusföldön itt-ott még kemence is látható, melynek a főzéstől az alvásig valamikor több, mint tizenkétféle szerepe volt. A komárommegyei Martos községben vannak a legdíszesebb első szobák. Még mindenütt megtaláljuk a kemencét az első szobában is, továbbá a padlásig érő emeletes ágyakat, piros háziszőttes vánkos- és dunvhahuzatokkal. Az utcai és udvari ablak között a sarokban, körülbelül másfél méternyire a talajtól, minden házban ott találjuk a cifrára festett „tékát", vagy „szegletékát". A bútorok még festettek, sok a tulipános láda is. A konyha első részében, a pitarban legtöbbnyire csak egy pad áll, melyen a vizes kannákat tartják. A nyitott kéményü, tüzhelyes konyhában főznek, kenyeret sütnek, ott tartják a főzéshez és sütéshez szükséges edényeket és eszközöket. A hátsó szoba berendezése, mely a tulajdonképeni lakás céljait szolgálja, már nem mutat olyan általános elrendezési formát, mint például az első szoba. Berendezési tárgyai a tűzhely, néhol még kemence is, ágyak, asztal, padok és ládák. A kamra, melynek néhány régebbi házban a bejárata a szobából van, a táplálék: búza, árpa, rozs elraktározására szolgál. Ezenkívül ott találjuk még a füstölt húst, szalonnát, a rácson a kenyereket és némely helyen még a „szúszék"-et, amelyben a lisztet tartják. Az istálló berendezése mindössze négy tárgyból áll. Ezek: a vályú („válló"), „saraglya", szénatartó és a „vacka". A vályúból a szecskát, tököt, répát, stb., a saraglyából a szénát, illetve a szálas takarmányt eszik a marhák. A szénatartó egy négyszögletes, deszkákkal bekerített alkotmány, egy nyíláson keresztül összeköttetésben van a padlással, ahonnan a takarmányt ide dobálják le. A vackán a család legény fia, a ház öregebb férfitagja vagy a szolga alszik, aki a marhákra vigyáz. A szérű, mely az istállóktól a pajtáig terjedő területet foglalja el, sok helyen már elvesztette jelentő ségét. Régen itt nyomtatták, itt csépelték ki a gabonát és a szalmát is itt rakták kazalba. A gyakori tűzesetek miatt azonban a szérűk kiszorultak a határba és csak a Garam völgyében maradtak meg, ahol a robbanóés villanymotorral való cséplés inkább lehetővé tette a gabonának az udvarba való behordását. Bizonyos fokig a pajta is elvesztette eredeti szerepét a szérű kitelepítésével. Ott, ahol a gabonát a halárban csépelik el, a pajtában csak a takarmányt és a gazdasági gépeket, szekeret tartják esős időben. Halászélet. Az ősi halászélet nyomait még minden vidéken megtaláljuk, ahol erre alkalmas víz van. A Duna, Vág. Garam és Ipoly mentén fekvő községek lakói szabad idejükben előszeretettel halásznak. A Garam mentén, az Ipoly vidékén kézzel is halásznak, el volt terjedve a mérgezéssel való halászat is. Az Ipoly vidékén elterjedt halászszerszámok a kisétköz, kerítő, bukorháló, pentőháló, emelgető, merítő, verse, nagyháló. A hálász-szenvedéllyel kapcsolatban érdekes példaFmutat egy martosi adat. Rudnav érsek a Nyitra áradásaiSagyhindi menyecske. 213 —