A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Manga János: A visszatért felvidék néprajza

vényi anyagokból állott. Később, amikor megismerkedett a tűzzel és a tűz útján a vizet át nem eresztő, tűz fölé tartható, főzésre megfelelő edényeket tudott készíteni, a nyers táplálkozást részben felváltotta a változatosabb és ízletesebb főtt és sült ételekkel való táplálkozás. Az élelem megszerzésének legősibb alakja a gyűj tögető életmód, amelynek nyomai még ma is megvannak. Ilyenek a vadászat (tőrrel, csapdával), halászat, erdei méz, madártojások, erdei gyümölcsök gyűjtése és aszalása. Az utóbbi főként erdős vidékeken, az Ipoly mentén, Gömörben a szegénység körében ma is szokásos. Az ősi életmód emlékét őrzi az állati táplálék eltartásának módja, mint például a disznóhús, birkahús sózása, füstölése. Ezeknek az állati eredetű táplálékoknak elkészítési módjában is sok ősi eljárás maradt fenn. Ilyen a pásztorok nyárson sült húseledele, a palóc vidékeken szokásos vasárnap reggeli pirított szalonna, stb. A palóc juhász ma is nyílt tűzön főzi reggelenként a zsencicát. Nemcsak a táplálékok elkészítési módjában, hanem anyagában is megtaláljuk az ősi eredetet. A Felvidék parasztságának és szegényebb rétegének ételei között ott találjuk a kenyér ősi formáját, a lepényt, különféle alakban és elkészítési módban. A kukoricából görhét, kását készítenek, a tollfosztók főtt mákoskukoricát kapnak, a libapásztorok a határban nyílt tiizön sütik a kukoricát. Az aszalt gyümölcs, mint csemege szerepel. A napraforgó és kendermagból préselt, vagy ütött olaj használata is gyakori még. Bodrogközben a görögkatolikusok egész böjtben és adventben olajat használnak zsír helyett. Olajütőket találni még Csallóközben, Mátvusföklön és főleg a Palócföldön jó néhányat. N agy hindi (Nyitra m.) menyecskék. A felvidéki magyarság főtápláléka általában a disznóhús. Még a legszegényebb napszámos is öl magának télen egy malacot. Általános étrend a következő: reggelire szalonna, nyersen vagy pirítva, ritkábban tej vagy kávé. Ebéd: leves, disznóhús vagy főtt szárnyas, utána bab-, burgonya-, káposzta-, tök-, sóska- vagy aszaltszilvafőzelék, böjti napokon: savanyú leves, rántott leves, főtt tészta vagy lepény és kásák. Zsérei (Nyitra m.) menyecskék és leányok. Vacsora rendszerint az ebéd maradékaiból kerül ki. Uzsonna csak a nagyobb mezei munkák idejében van: kaszáláskor, aratáskor. Ez leginkább szintén disznóhúsból, szalonnából, hagymából és paprikából áll. A vasárnapi ebédnél a palócoknál elmaradhatatlan étel a káposzta. Üjabban a vasárnapi ebéd utolsó fogásaként gyakori a ,,kőtt" tészta. Lakás. i A lakóhely kifejlődéséhez a tűz vezette az embert Az állandó tűz bizonyos ideig való helyhezkötöttséget követelt, mert a házi tűzhelyet állandóan gondozni, az időjárás viszontagságai ellen védeni kellett. Az építkezés ma is három követelmény figyelembevételével készül: védelem a nap és légköri csapadék, az emberi és állati támadások, továbbá a talaj nedvessége és a férgek ellen. Ehhez a három követelményhez később, a gazdasági élet fejlődésével ennek a szempontjai is hozzájárultak. Gunda Béla, aki a visszacsatolás után járta be a palóc és garamvölgyi falvakat, itt a pajtás települési formát találta jellemzőnek. Szerinte eddig a német, sőt magyar szakemberek is nyomatékosan hangsúlyozták, hogy ez a pajtás, vagy csűrös települési forma német eredetű Magyarországon. A garamvölgyi és palóc, továbbá a mátyusföldi példák is világosan igazolják, hogy itt nyugati összefüggést egyáltalán nem találunk. A pajták gazdag népi elnevezései, beosztása, formája, gazdasági szerepe, teljesen ellentmond a nyugati eredetet valló felfogásnak. A lakóhely elrendezése általában a következő: az utcai frontra merőleges épület első része a lakás, mely rendesen két szobából, az „elsőházból" és „hátsóházból", továbbá a két szoba között levő konyhából áll. A régebbi konyhák, melyekből még van jónéhány, két részből állanak, ez a „pitar" és a nyitott kémény alatti tűzhely és kemence. Az épület hátrább eső részében van a kamra („moktár", „hombár"), majd az istálló és esetleg az istálló végében a félszer. A pajta az ud—-212 -