A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Nagy Zoltán: A Felvidék magyar művészete

A „Munkanélküliek" Gwer k Ödön szociális látásának legtalálóbb példája. Körmöcbányán él s a bányászok világát festi Angyal Géza, aki szintén a budapesti képzőművészeti főiskola és rajztanárképző növendéke volt, Révész Imre, Edvi-Illés Aladár és ülgyai Viktor mellett, de végig megérzik művészetén Rudnay Gyulának, a legnagyobb magyar művészek egyikének a komponálási és színezésbeli hatása. A főiskola után bejárta szinte egész Európát és szép sikereket aratott Párisban, hogy aztán teljesen visszavonulva a kis bányaváros csendjébe, az önmaga művészetének éljen. A felvidéki művészeti mozgalmakban nem sok részt vett, de a kiállításokon mindig megjelent képeivel, amelyeknek, mint mondottuk, főtárgyát a bányászélet képezi s tartalmi lényegét a szociális gondolat adja Ez a szociális gondolat legtisztábban a „Bányászcsalád"-ot ábrázoló képén jut kifejezésre. A bányász Tichy Kálmán: Káposztavásár. aránylag ő is visszavonult életet élt s csak a saját művészi problémáival foglalkozott. Egyike lett a szlovenszkói kisebbségi művészet legrokonszenvesebb festőjének. Kis városképek, utcarészletek, tájképek és népi genre-képek alkotják művészi munkásságának súlypontját. A magyar művészek között a legtisztább népi látású művész. Mesélő, játékoskedvű illusztrátor. Illusztrátor akkor is, ha nem illusztrációt, hanem vászonképet fest. De a Harmos monumentális grafikája mellett őt a finomabb, csipkés, aprólékos rajz s a naturalista színek dekoratív alkalmazása jellemzi. A fantáziája éppen olyan gazdag, mint Harmosé, csakhogy ismét nem nagy távlatokban fogalmazza meg látomásait, hanem kitér a legaprólékosabb, játékos részletekre is. Ugyanezt a részletekben elkalandozó fantáziát látjuk meg tájképein is. Nagyon jellemzően írja róla Brogyányi Kálmán már többször hivatkozott könyvében, hogy fantáziája Angyal Géza: Bányászok. képek mellett hatalmas tájképei is vanna s ezek fel fogásában is közel áll Gvverk Ödönhöz, anélkül, hogy szoros stíluskapcsolatban lennének egymással. Gwerk drámaiságával, kozmikus erejével szemben nála az egyszerűbb, halkabb naturalizmus a jellemző. Külön fejezetben kellene szólni a szlovenszkói magyar festészet másik legkiemelkedőbb alakjáról, Tichy Kálmánról. Rozsnyón született 1888-ban, ott él ma is. Tanulmányait ö is a budapesti főiskolán végezte, mint Edvi-Illés, Révész és Olgyay tanítványa, de már előbb tanult Hollósy Simon szabadiskolájában. A főiskola elvégzése után velencei tanulmányútra ment s onnan visszatérve, 1912-ben megalapította az Ifjú Művészek Egyesületét, résztvett a Nemzeti Szalon megalapításában s a budapesi Szent György-Céh rendezésében 1916-ban nagyszabású kiállítást rendezett Budapesten. Szóval egészen az állimfordulatig vezető szerepet játszott fővárosunk művészi életében s csak azután szakadt ki abból telCsicsatka Otto: jes«n s költözött vissza Rozsnyóra. Ettől kezdve Anyám. A Visszatért Felvidék Adattára. 209 14