A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Nagy Zoltán: A Felvidék magyar művészete

„nem tud elsiklani a tájék felületein. A festés közben odalopódzik a fák, hegyek, házak, emberek közé . . .". Nem úgy, mint Gwerk Ödön, aki messzire tekint, s nem annyira a táj egyes vonásait, mint annak egészét, lelkét figyeli, fogja meg és adja vissza. Két különböző egyéniség, miként különböznek mindketten Harmos Károlytól is. Csicsátka Ottó: Jókai. Sok mindenkiről kellene még megemlékezni, hogy a kép, a csehszlovák húsz éves államiságnak kisebbségi magyar művészi életéről és fejlődéséről teljes legyen, de mindehhez külön fejezetek kellenének. Szólni kellene a bruegheli látású Lesz. nai Annáról, akinek hatalmas mozgású sokalakos népi kompozíciói a legrokonszenvesebb képek közé tartoznak. írni kellene az erőszakosan naturalista Makovits Jenőről, Cseh Lajosról, Szabó Gyuláról, az elsősorban arcképfestő dr. Bánó Rezsőről, az Angyal Géza mellett Körmöcbányán élő és működő Hermély Viktorról, Mousson Tivadarról, Pa ta v Éváról, Bató Józsefről, a fiatal érsekújvári szobrászról Csicsátka Ottóról és még másokról is. Végezetül szólani kell a misztikus lelkű, sötéten látó Erdélyi Béláról. Metafizikai magasságokba ívelő képein tartalmuk alig kibogozható. Elfinomult színei és lágy vonalakba foglalt kompozíciói fognak meg bennünket. Lehelletfinoman eltorzított alakjaival átvezet a legmodernebb szlovenszkói magyar művészek csoportjához, akik ugyancsak szétszóródva éltek a csehszlovák államiság területén, vagy azokon kívül. Weiner Imre és Reichentál Ferenc modernsége és deformáltsága azonban nem hasonlítható Erdélyi Béla finomságához és komoly művészi élményeinek misztikus, metafizikai kifejezéséhez. Reichentál törekvése nem is honosodott meg sehol. Ami művészinek nevezhető, deformált és geometriai formákban megvalósult művészet itten található volt, azt elsősorban a korábban már tárgyalt Fulla és Galanda, valamint Foltyn cseh művészek hozták. A magyar művészek csak szervezetileg szakadtak annyira szét, mint az tárgyalásunkból kitűnt. Formailag nem váltak annyi felé. A nagy különbségeket inkább a nemzedékek közti különbségek mu tatják. Az idősebbek még erősebben kapcsolódtak Budapesthez, a nagybányai iskolához és Rudnay Gyulához, a fiatalok pedig részben az ő nyomdokain haladva, részben pedig a nyugateurópai stílustörekvésekbe kapcsolódva, de azok túlzásait hamar levetkőzve, a szlovák művészek egy csoportjához hasonlóan a nép felé fordultak, s annak lelkivilágát és életét megközelítve igyekeztek maguknak közösségi stílust kialakítani. Valamennyiüket összefogta, S" ez az összefogás nemcsak társadalmi és gazdasági téren, hanem formai vonatkozásban is megnyilvánult, mondom, valamennyiüket összefogta a közös kisebbségi sors. Összefogta őket az ebben a közös kisebbségi sorsban kialakult új társadalom és népszemlélet és a mélységes, őszinte nemzeti tudatból és fajszeretetből fakadó szociális lelkiismeret. Csicsátka Ottó: Torzó. — 2i0 —