A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Nagy Zoltán: A Felvidék magyar művészete

Gwerk Ödön: Hegyvidéki szimfónia. mert a Kazinczy-Társaság kiállításai lehetőséget nyújtottak az érvényesülésre. De növelte Kassa jelentőségét a művészi élet vonatkozásában, hogy egy időben itt működött František Foltyn, a kiváló modern cseh festő, aki hatással volt több felvidéki művész kialakulására, így elsősorban a kassai művészcsoport egyik jelentős tagjára, Bauer Szilárdra is. Hasonlóképpen a cseh Foltyn hatása alatt indul és lesz a huszadik század gépiesített kultúrájának művészi kifejezőjévé az expresszionizmus és kubizmus formavilága között hánykódó Jasszus Antal. A kassai művészi élet legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja mégis Halász-Hradil Elemér, a Kazinczy-Társaság művészeti osztályának a vezetője és szervezője, irányítója, s a művészet lelkes propagálója. Nagybánya, München, Páris jelzik művészi fejlődésének legfontosabb állomásait a főiskola elvégzése után. Miskolcon született, később került Kassára, az államfordulat itt találta s ő szívesen vállalta a kisebbségi élet kenyerét és nehéz szervező, irányító munkáját. A keletszlovenszkói tájak, a szepességi városok fáradhatatlan festője, restaurátora és műtörténésze volt éveken keresztül Kőszeghy Elemér, az államfordulat előtt a Kassai Múzeum igazgatója. Az államfordulat után a cseh vezetés megszabadította őt a múzeum vezetésének gondjától, ő azonban tovább folytatta tudományos munkásságát, s amellett több ideje maradt saját, rokonszenves művészetének ápolására és fejlesztésére. Kassa felszabadulása után ismét elfoglalhatta a kassai múzeum igazgatói székét, legújabban pedig a budapesti Iparművészeti Múzeum vezetésével bízták meg. A fiatalok közül meg kell említenünk Jakoby Gyulát és a nagyigéretű „őstehetség" Oravecz imrét. Voltak a szlovenszkói művészi életnek olyan egyéniségei is, akik kiemelkedtek ennek a három művészcsoportnak a kereteiből s elszóródva a kisebb városokban, vagy falvakban, önállóan dolgoztak, festettek, s csak olykor jelentek meg műveikkel a nagyobb városokban, részben egyéni kiállításaikkal, részben pedig a gyűjteményes kiállításokon. Ezek közül kiemelkedik Gwerk Ödön, Angyal Géza. Tichy Kálmán, Erdélyi Béla. De ez a négy művész nemcsak az elszórtan élők közül emelkedik ki, hanem a felvidéki-szlovenszkói művészi élet legjobb, legegyénibb művészei közé tartozik. Gwerk ödön a tájfestés terén a szlovák Bazovszky méltó társa, sőt mondhatni, hogy a tátravidéki táj lelkének visszaadásában felül is múlja öt. 1895-ben született Selmecbányán, s középiskoláinak elvégzése után a budapesti képzőművészeti főiskola növendéke lett. Megfordult Nagybányán, s kezdetben a nagybányai iskola hatása alatt fejlődött. Később teljesen feloldódott ebből a modorból, s úgy érzi az ember, hogy lelki érintkezésbe került a spanyol El Grecoval, akinek hatása alatt közelebb jutott önmagához. Végül is a Tátra vidéke szabadította fel teljesen és segítette önmaga megtalálásához. Ma is Selmecen él, de mint Brogyányi írja könyvében, sokszor hónapokra elvonul az emberek közül, s csak a "„tájjal" él együtt. Ezek az „elvonulások" eredményezik, hogy hiány nélkül össze tud olvadni azzal a témával, amit meg akar festeni, ki akar fejezni. Szenvedélyes, kozmikus erők vonulnak végig képein. Maga a hegyvonulat elég drámát rejteget Gwerk Ödön számára, amihez az égi viharok még több erőt, több feszültséget szolgáltatnak, anélkül, hogy a viharok festője lenne. Legjellegzetesebb müvei közé tartozik a „Hegyvidéki szimfónia", amelyben a Magas-Tátra kozmikus és drámai feszültséggel telt lelke lüktet. Ritkán fordul az emberek felé, a táj szerelmese, de ha embereket ábrázol, akkor elsősorban a szociális tartalom az, ami megfogja képeinek szemlélőjét. Ez egyébként a szlovenszkói piktúra legáltalánosabb jellemvonásává lett a húsz év alatt Gwerk Ödön: Munka nélkül. — 208 —