A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)
Nagy Zoltán: A Felvidék magyar művészete
magyar történelem régebbi századaiban is fontos volt. A tatárjárás utáni krónikák, mint királyi várról emlékeznek meg. Később Csák Máté keríti birtokába s hatalmaskodásának keleti végvárává fejleszti ki. A vár történetében igen fontos esemény játszódott le Zsigmond király korában. A hatalmas uralkodó ugyanis Koristovich orosz hercegnek adományozta a várat és a várost, aki megkezdte a vidék oroszokkal való betelepítését. Későbbi urai közül még meg kell említeni a Hunyadiakat, Báthory Istvánt. Rákóczi Zsigmondot és II. Rákóczi Ferencet. A várban gazdag múzeumot őriznek, amelynek anyaga a vár történetén messze túlmenően az egész vidék múzeális anyagát felöleli. Középkori eredetű várán kívül fontos művészeti és történeti nevezetessége a városnak a Rákóczi-kastély, a híres munkácsi fatorony, erődített kolostora, valamint a XV. században épült gótikus templom. Munkács és Ungvár mellett kisebb jelentőségű, de ugyancsak fontos város Beregszász. Ungvár. Beregszász, Munkács az előbb vázolt két városvonulat utolsó, keleti állomásai. Magyar városok ezek. történelmüknél fogva, művelődésüket és népiségüket tekintve is. Helyi adottságaik azonban már egészen mások, mint a két hullámkör megelőző pontjain. A városi építészet s az egész városfejlődés Kassa és Kassán keresztül az ország központjainak irányítása alatt állott, de a lengyel szomszédság s az oroszok közelsége, valamint a görög katolikus püspökség vezető szerepe erősen éreztette hatását, ami azonban inkább a falvak faépítészetében jelentkezik Kecsegtető feladat lenne a sajátos rutén faépítészet stílusának ismertetése, annál is inkább, mert a rutén faépítészet szoros fejlődési kapcsolatban áll a déli Bereg- és Szatmár-megvei sajátosan magyar faépítészettel. JLHJ9 "— "V Só Az a madártávlati kép, amit a magyar városok hullámzó felvidéki képéről korábban megrajzoltunk, eléggé rávilágít arra a különleges jelentőségre és fontosságra. amit ez egész országrész a magyar művelődés és művészet évezredes történetében jelentett. De ha a cseh uralom 20 évének művészettörténeti tudományos eredményeit és művészi életének eseményeit megfigyeljük, akkor olyan dolgokra jövünk rá, amelyek méltán gondolkozóba ejtenek bennünket. A cseh propaganda már a háború előtt igyekezett bebizonyítani, hogy az a művelődés és művészet, amely ezen a területen egy évezreden keresztül kialakult. nem is volt tulajdonképen magyar, hanem legalább annyira cseh, szlovák és német eredmény, mint magyar. És vonatkoztatták ezt különösen a középkorra, a gótika és reneszánsz korszakára. Természetesen a „stilkritika" bizonytalan eszközéhez folyamodtak s tették ezt olyan korokkal szemben, amikor ennek a módszernek „szubjektív" bizonytalanságai ellen szinte lehetetlen védekezni. Az alkotók, az építészek, szobrászok, festők nevei többnyire ismeretlenek, s ha ismertek is, csak ritkán mutatnak rá hordozójuk faji jellegére, legföljebb sejteni engedik annak ilyenféle hovatartozását. Nem vitás dolog, hogy a felvidék művészetének kialakulásában jelentős szerepet vittek német, cipszer származású művészek már a középkor folyamán, különösen a gótikának hosszú évszázadokra elnyúló korszakában, a XIII. századtól kezdve egészen a XVIII-ig. Feltehető és stíluselemzési alapon némileg igazolható is, hogy a felvidéki városok egy részének többnyire németeredetű polgársága több jelentős művészt szült, akik olykor vezetőszerepet is játszottak Eperjes, Lőcse, Bártfa, Pozsony és Kassa egyes művészeti emlékének létrehozásában s az is bizonyos, hogy jöttek a Felvidékre, miként Magyarország többi részébe, valamint egész keleti közép-Európába osztrák- és németszármazású művészek is, akik itten eredeti müveket alkottak, vagy résztvettek már megkezdett vagy legalább is elfogadott művészi alkotások, épületek, várak, templomok, kastélyok, szobrok, festmények megalkotásában, vagy befejezésében. Feltételezhető, nem egyszer igazolható is. De nemcsak feltételezhető, hanem több esetben kétséget kizáróan bizonyítható az is, hogy magyar művészek közreműködtek német nyelv- és kultúrteríileten, például a bécsi Szent István templom felemelésében és díszítésében, több korszakban is. A míitörténeti világban közismert dolog, hogy Kassai Jakab, minden bizonnyal magyar származású művész, ko195 : 13'