A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Nagy Zoltán: A Felvidék magyar művészete

rának egész német szobrászatát befolyásolta és irányította. És jöttek Magyarországra, tehát a Felvidékre is a középkori nagy kersekedelmi utak mentén külföldi műalkotások is, de ki tudná tagadni azt, hogy a XIII—XVII. században nemcsak Németországban, hanem egész Európábaní Svédországban és Oroszországban is a legkeresettebbek a magyar ötvösművek voltak, amelyeket Budán, Erdélyben, vagy éppen a Felvidéken készítettek. Az ötvösművészet a magyarságnak mindig egyik legsajátabb művészi kifejezési formája volt, hiszen már a honfoglaló magyarokról feljegyezték a korabeli utazók és krónikások, hogy páratlanul fejlett bronzművességük van és olyan ezüst és arany ötvöstárgyakat készítettek a pogány magyarok ötvösműhelyeiben, amelyeket a Bizánci udvar pompás légkörében is nem egyszer megcsodálhattak. Vagy, hogy egy sokkal kézenfekvőbb példát említsünk, a prágai Hradzsin udvarán áll a Márton és György testvérek, két kolozsvári szobrász által mintázott és bronzbaöntött Szent György lovasszobor, amely az egyébként művészi emlékekben éppenséggel nem szegény Prágának egyik legszebb és legpompásabb dísze. Magyar szobrászok alkotása, a XIV. század utolsó negyedéből (1373), amelynek ebben az időben szinte megdöbbentő naturalizmusát csak száz év múlva éri utói az olasz reneszánsz művészet egyik legkiválóbb mestere, Donatello. Zsigmond király és császár budai udvarában cseh művészek is, főképpen könyvdíszítő mesterek dolgoztak, de a kölcsönt ezen a téren is bőségesen visszaadtuk Mátyás humanizmusa idején, amikor magyar művészek, vagy a Mátyás udvarában dolgozó olasz miniátorok dolgoztak a cseh humanistáknak és főuraknak is. De a csehekkel csak nagyon általános jellegű művészi kapcsolataink voltak az elnmlt századokban, sokkal kisebb jelentőségűek, mint például a lengyelekkel. A művészettörténeti kutatás megállapította, hogy a gótika és reneszánsz idején több lengyel művész, főképpen festő dolgozott a felvidéki városokban, így elsősorban Kassán, Bártfán és Lőcsén, de e tudományos kutatás az ellenkezőjét is felderítette. A szálak, amelyek már abban az időben is eléggé egymásbafonódtak, nehezen kibogozhatok. A román korszaknak erőteljesebben nemzeti jellegű művészete után, a gótika és reneszánsz idején Középeurópában egy hellyel-közzel egészséges művészeti stíluskép alakul ki, amely átfogja a cseh morva tartományok, Lengyelország, Magyarország s részben még Ausztria területét is. Délkelet felé már nem igen jutnak el ennek a stílusegységnek a hullámai. Megtörnek egyrészt a délkeleti Kárpátok ormain, vagy még inkább az itt uralkodó keleti ortodoxia művészi világának elhidegült és megmerevedett övezetén, amely viszont elborította az egész balkánt és Oroszországot is, jóllehet ez utóbbi helyen aránylag még jobban megérezhetők az áthullámzó hatások. A román, gótikus és reneszánsz korok művészi áramlatait elsősorban Itália, Franciaország és Flandria bocsátotta ki magából. Olasz eredetű volt a román művészet, legalább is mély gyökereiben, a francia szellem nagyszerű emberi adománya a gótika s a reneszánsz szellem ismét Itáliában kezdett kivirágozni, jóllehet hasonló életjelenségekkel és művészi megnyilakozásokkal ugyanabban az időben találkozunk a burgundi udvarban és a flamand városok polgári világában is. Ez a három nép, illetve nemzet az, amely ebben a két hatalmas korszakban szinte egész Európa művészi világát meghatározza. A német művészet tagadhatatlanul sok eredeti alkotást tud felmutatni, de indítékaiban sok olyan elemet fedezünk fel, amelyek flamand, francia, vagy olasz eredetre vezethetők vissza. Az olasz áramlatok elsősorban Magyarországon keresztül jutottak el egész Közép-Európába, a francia és flamand művészet hatását már inkább a német szűrőn keresztül kaptuk valamenynvien. És pillanatig sem lehet kétséges, hogy mint mindig, a faji és nemzeti alkotó és meghatározó jelleg ebben az időben is dominált a művészi alkotások létrejöttében, de nem kétséges, hogy az egyéni jellegei éppen úgy, mint a kollektív nemzeti vagy faji tulajdonságokat is befátyolozta, a középkor egységesítő aranylemezével vonta be a román s különösen a gótika európai stílusegysége. A politikai helyzet, például Nagy Lajos, Zsigmond, az Ulászlók, Mátyás idejében többször alkotott ezen az egész területen szinte egységes birodalmat, valamint a sajátos középkori nemzetközi kereskedelem s nem kis mértékben az egész Európa művelődési életében olyan jelentős szerepet játszó egyház, később pedig az olasz humanisták idézték elő azt, hogy sokszor nagyon nehéz megállapítani egy-egy ismeretlen alkotótól korunkra maradt műről, hogy ez például német, olasz, lengyel, magyar, vagy esetleg cseh művész alkotása-e? A különbségek inkább a helyi adottságok, a táj- és éghajlatbeli követelmények, az alkotáshoz szükséges anyagok előfordulásai következtében jöttek létre. És az alkotás nemzeti vagy egyéni jellegét ebben az időben legalább annyira határozza meg a megrendelő, mint 196 —