A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Nagy Zoltán: A Felvidék magyar művészete

Bártfán is. Neve a latin Cassa, Cassovia szóból szár­mazik, ami bizonyítja, hogy a német Kaschau és a szláv Kosice elnevezések jóval későbbiek. Zsigmond király alatt érte el fejlődésének leg­magasabb fokát a középkor folyamán. A Felvidéket végigpusztító huszita csehek Giskra vezetésével Kas­sát is megszállják, de rövid ideig tartó uralmuk még­sem okozott annyi kárt, mint a török hódoltság Bu­dán s az ország központi és déli részeiben. így ért­hető az, hogy Kassán maradt ránk az ország egyik legszebb gótikus épülete, a Szent Erzsébet székes­egyház, amelyben II. Rákóczi Ferenc hamvai nyug­szanak. A budai Mátyás-templom közel sem maradt meg olyan ép állapotban, mint a kassai dóm. De fennmaradt Kassának még sok más művészeti em­léke, mint a különleges művészettörténeti gyöngy­szem, a Szent Mihály-kápolna, a barok jezsuita, most premontrei templom. De maga a kassai Szent Erzsébet székesegyház is tele van műemlékekkel. A Szent Erzsébet tiszte­letére emelt főoltára, a középső szekrényben elhelye­zett szobraival és a szárnyakra festett 48 képtáblával a világ legnagyobb s egyben legszebb szárnyas oltára. A szárnyas oltár egyébként a Felvidéken volt a leg­elterjedtebb s több volt itt belőlük, mint pl. egész Né­metország területén. Lőcse, Bártfa és Eperjes kisebb, vidékiesebb mű­vészi központok s elsősorban Kassa irányításától és vezető szerepétől függtek s rajta keresztül szoros kapcsolatban voltak az ország fővárosával, Budával is a középkor és a reneszánsz folyamán, azonban ez az egész vidék, mint általában Felsőmagyarország, igen jól összenőtt művelődési, művészi, és ker-eske delmi tekintetben közvetlen és közvetett kapcsolatokat tartott fenn Lengyelországgal. A legkiválóbb idevaló művész Kassai Jakab volt, aki igen fontos szerepet játszott a német szobrászat fejlődésében is. A kassai István Mester volt a XV-ik század folyamán a legelismertebb kőfaragó- és építő­mester is, aki nemcsak a kassai dómban dolgozott, hanem Bártfán és Lőcsén is, valamint Mátyás király számára a diósgyőri várban. Lőcsei Pál szobrászmes­ter a lengyel Veit Stoss tanítványa és segédje is volt. A középkori magyar faszobrászat egyik legkiemelke­dőbb mestere. A történelmi Felsőmagyarország második fon­tos középpontja Pozsony volt. Azzá vált különösen a barok-korszaktól kezdve s amidőn a XIX. század elején itt ülésezett az országgyűlés, Magyarország egyik legfontosabb városává nőtt. Nagy jelentőségét magyarázza a Duna melletti fekvése és az is, hogy Pozsony az ország kapuja volt a régi Ausztria, Bécs és Németország felé. Éppen úgy magyar alapítás, mint Kassa s csak később, a XVII— XVIII. század folyamán németesedett el erőteljeseb­ben, míg a tótság csak a legutóbbi évtizedekben sza­porodott el. Kultúrájában és művészetében azonban, amiről büszkén beszél a vár, a városháza, a klarisz szák temploma és az egész város, pompás, rendezett utcáival észtereivel, mindig magyar volt s magyar is maradt, jóllehet a XVII. századtól kezdve mind erő­sebben érezte Bécs közelségét és a városi német pol­gárság növekvő kulturális erejét. Pozsony gazdag művészi emlékeit nem pusztíthatták el a csehek, noha e téren 20 év alatt minden lehetőt elkövettek. Fadrusz János Mária Terézia lovasszobrának a le­rombolása sohasem válhat a csehek dicsőségére. A tulajdonképpeni Szlovenszkó fővárosa Nyitra, ahol ma is megvannak a honfoglalás előtti időkből származó székesegyház alapjai, amelyre büszkén épült rá a későbbi századok folyamán a magyar szlovák sorsközösséget, a közös művelődési ideálokai és művészi eszméket jelképező püspöki székesegy­ház. Kassától, Abaúj megyétől keletre és északkeletre terül el Kárpátalja. A rutén nép igazi hazája Bereg és Máramaros megye, amelyek területe a honfoglalás korában lakatlan erdőség volt. A magas hegyvidék déli lejtőit kezdetben megszállta a magyarság s ezt a részt ma is uralja népi egységében. Később a magyar ság is elkezdett húzódni föl, a magas hegyek felé, ahol a XV. században betelepülni készülő ruténekkel részben keverten, részben elkülönülten ma is él. En­nek a területnek két legfontosabb városát, Ungvárt és Munkácsot ítélte vissza a bécsi döntőbíróság. Ungvár az Ung folyó két partján, három lankás domboldalon épült, az Alföld legészakibb peremén, utána már hirtelen magasba nyúlnak a hegyek, az északkeleti Kárpátok hegyláncai. A vármegye a leg­régibb magyar vármegyék közé tartozik. Várát és egész vidékét már a magyar királyság megalapítá­sakor a várispánok kormányozták. Vára a XV. szá­zadtól kezdve a Drugethek, majd később Bercsényi Miklós tulajdonában volt. A megye egyik legnevezetesebb műemléke a ge­rényi árpádkori katolikus templom, amely építészeti kiképzését tekintve nagyon egyszerű, falusi templom, de nevezetessé és művészettörténeti szempontból igen fontossá teszik középkori falfestményei. Ungvár vára azzal dicsekedhet, hogy itt ütötte fel első szállását Árpád fejedelem. Büszke a maga múltjára Munkács vára is. Falai, termei a Rákócziak és a hős Zrínyi Ilona emlékét őrzik. De szerepe a — 194 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom