A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Narancsik Imre: Reformátusok

1790/1. XXVI. t.-c. alapján alkotott és önkormányzatát ennek az alapvető törvénynek megfelelően kivánata továbbélni. A Rádl kitűnő műszava szerinti ..többségi demokrácia" viszont nem tűrhette, hogy autonómiája legyen a kifejezetten kisebbségi Egyháznak. Ezért olyan intézkedések egész sorát hozta, amelyek sértették az Egyházunk önkormányzati alkotmányát. Iskolai ügyekbe szólt, önkényesen felfüggesztette az egyházi törvények olyan rendelkezéseit, amelyek szempontjából veszélyeseknek tűntek fel, általában, mint pl. Kárpátalján történt, édeskevésnek tekintette az egyházi hatóságok és főhatóságok intézkedéseit és tekintélyét. A cél világos: bomlasztani a református Egyházban elhelyezkedő magyarságot és vele gyengíteni népünk egységét és erejét. A felvidéki református Egyház húsz éves közelmúltjában 1929 után, hogy Pálóczi Czinke püspök lemondott és Miskolcra távozott, sem tapasztalható több megértés a köztársaság hivatalos tényezői részéről. Közvetlen közelről: a központból szemléltem, hogy miként nem oldódik meg az érthető s könnyen méltányolható pár kérdés, így törvényeink ügye, a hontalan lelkészek, lelkészözvegyek, a theológia kérdése, stb. Állandó ígérgetések hangzanak el ugyan, de ezekből jóformán semmi sem teljesül. Hiába lép közbe Sörös Béla és tárgyal több ízben a kormány kiküldötteivel, de a református egyházi törvények, jóllehet jelentékeny engedményeket ad az Egyház az iskolai autonómia terén az állam javára, jóváhagyatlanul bolyonganak Prága. Pozsony, Rimaszombat között. A református kegyesség a lelki élet terén marad meg és jelentkezik. Ez a különös, de mindenképpen evangéliumi természetű kegyesség, a valóság tekintetbevételével megállapíható. Az Egyház valamenynyi rendjét mozgósítani igyekezett az egyetlen magasabb cél elérésére, ugyanakkor a kisebbségi sorsú és közvetve: az egyetemes magyarság javára. A számok beszéljenek erről a lelki életről, helyesebben ennek kereteiről. A Névtár 1937 január 1-i állapotot veszi, amely 1938 novemberéig csak növekvést mutathat fel. A tanuló fiatalság, különösen az elemi s a középfokú iskolák első évfolyamai részére vasárnapi, vagy bibliai iskolákat szerveznek. Számuk 1937 elején: 159. A serdülő ifjúság számára külön-külön konfirmált ifjak egyletét, ifjúsági kört, leánykört szerveznek azok, akiknek ez rendeltetésük. Az ifjúsági egylet száma: 114, a leányköré: 154. A férfiak külön gyülekezeti szervbe tömörülnek, amelyet „Kálvin János Kör"-nek neveznek. Ez a szám ismeretlen. Ezenkívül a vallásos nevelés hatékony eszköze rendszerint a református tanítóság által szervezett és vezetett vegyes és férfi énekkarok. Együttesen: 179. — Ugyanekkor külön a presbitériumok javára évről-évre, nagyobb vidékenként presbiteri konferenciák voltak. Ezenkívül 1930-ig inkább az egyetemes, országosterü ifjúsági s leánykonferenciákkal dolgoztak, amelyeken a megjelentek száma 1000—1500 körül mozgott. Meggyőző, feltűnő munka, amely mindig magyar vonatkozású s fennmaradásunknál nem mellőzhető tényező. Külön érdemes megemlíteni a református diákkonferenciákat és a hozzájuk kapcsolódó munkaköröket. Hét ilyen diákkonferencia volt egyetemes jelleggel 1926 és 1931 között, a hetedik 1937-ben Losoncon. A felvidéki református Egyház és a hozzátartozó nép a lelki élettől csupán elvben választható el világos vonalvezetéssel, de gyakorlatban seholsem. A felvidéki református Egyház szellemi életének egyik első intézménye a Református Irodalmi Társaság, amely 1925 március 31-én alakult meg az újonnan hozott egyházi törvények VIII. t.-c. keretei között, amikor 20 első tagját megválasztotta. A Társaság elnöke Kersék János dr. (Léva), alelnökei: Sörös Béla és Peleskey Sándor (Visk), titkára: Kenessey Kálmán dr. (Ógyalla). Az intézmény lendületet adott a hitbuzgalmi, folyóirati s tudományos munkálatokhoz. A mozgalmi, egyetemes lendület azonban abból az irányításból keletkezett, amelyet „Református Összefogás" néven Szilassy dr. főgondnok vázolt és, amelynek tervét Sörös püspök dolgozta ki. A református lelkiélet, szellemi s anyagi tennivalók egész sorát egységesen kívánta ez a mozgalom megoldani s 1936-tól alakító erővel kezdte meg az egységes magyar és református népi munka végzését. Az Összefogás hasonló című néplapot adott ki, amelyet Varga Imre rimaszombati református lelkész, theol. előadó szerkesztett s amely 6000 példányban jeleni meg Rozsnyón, ezenkívül anyagi segélyezést végzeit az arra érdemes egyháztagoknál évenként. A felvidéki református sajtó különösen a folyóiratok és lapok alapításában tevékeny. Ezek közül kiemelkedik a néhai Réz László rozsnyói lelkész szerkesztésével kezdődő „Református Egyház és Is- 147 — 10*