A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)
Narancsik Imre: Reformátusok
kola", amely 1921 január 2-tól 1939 elejéig jelent meg. A felvidéki református Egyháznak nem volt középiskolája, kivétel a losonci reálgimnázium, amelynek ügye még vitatott és a rimaszombati protestáns jellegű főgimnázium, amelynek eredeti jellegét a csehszlovák iskolai hatóság megszüntette. Mégis a kiáltó szükségből a református Egyház kötelességét érezte, hogy 1935. évi május hó 23-án a kassai konventen kimondja Komáromban a református koedukációs tanítóképzőintézet megnyitását. Csak hoszszas huza-vona után ismerte el a csehszlovák kormányhatóság ennek az intézetnek nyilvánossági jogát. Jelenleg 91 növendéke van a most folyó 1939— 1940. tanévben V. és III. évfolyamon. Sokkal jelentősebb egyházi s művelődési hatást ért el a losonci theológiai szeminárium, mint bármely intézménye ennek az Egyháznak. A hatás abban jelentkezik, hogy 1925 szeptember végétől 1929 január 25-ig, amikor ez a szükségintézet bezárta kapuit, 120 lelkészt bocsátott ki, tehát az Eg} rház lelkészeinek kb. felét. De a hatás titka mégis az, hogy ennek az Intézetnek szellemi s anyagi biztosítottsága egyedül Sörös Béla losonci lelkész, theol. igazgató vállán nyugodott. Ez az evangéliumi nevelő s tanár, széles szaktudással, magyar nemzeti öntudatával és bizalmával, főként pedig személyes hitével lehetővé tette, hogy 27 félévén át ebből az iskolából, a felvidéki magyarság egyetlen főiskolájából evangéliumi iskolaközösség alapuljon. + A felvidéki református Egyház közelmúltja, amikor átvizsgáljuk embereit, eseményeit, céljait, mindent, ami feljegyzésre méltó, bizonyos tanulságokat tartalmaz részünkre. Ezek a tanulságok a reformátust épp úgy érintik, mint a más felekezet hívét. Három ilyen igazságot kell végezetül leszögeznem, amelyek a következők: 1. A felvidéki református Egyház közelmúltjának két évtizedét az áldozathozatal jellemzi. Ez az áldozathozatal anyagi természetű. Súlyos anyagi terhet rótt a lelkészi, világi felelős tényezők, de ugyanúgy a nép vállára évről-évre az iskolák, az intézmények, az egyházközség fenntartása. Ez az áldozat az anyagi vonatkozásán túl: a szenvedések vállalása. Kitartó, hitből származó hősiességgel állották azokat a próbákat, amelyeket a kisebbségi sors hatalmon levő, idegen urai tartogattak részükre. 2. A református Egyház nemzeti mindenütt. Nálunk ugyanúgy. A létért, közelebbről a nemzeti létért folytatott küzdelemben mindig a nemzet érdekeit, tehát az erkölcsi, művelődési, politikai s gazdasági érdekeinket szolgálta magasabb igazságaival és erőivel. Ez történt húsz éven át a Felvidéken. 3. A végső tanulság, hogy a református Egyház múltja szorosan szövődött egybe a felvidéki magyar nemzet múltjával. Minden munkában, minden szenvedésben, minden áldozatban része van. Jelentős, vitathatatlan ez a rész. A Felvidéken egyharmad magyarság: református magyarság! A magyar nemzeti ellenállás: református erőkből is táplákozó. Történelmi tanulságunk tehát, hogy a református áldozat, nemzeti célú életforma s aktív szerep a felvidéki s ezen túl az egyetemes magyar életben kitörölhetetlen. Az eddigi szerepet, amely ellenzéki, harcos, megtartó, 1938 őszétől felváltja az új, szebb, szerep, a könnyebb: igenlő, munkás, építő, életünket továbbfejlesztő ebben a nagyobb és boldogabb hazában. A felvidéki református mult kezesség, hogy hűséggel vállaljuk és további felelősséggel teljesítjük kötelességünket. EVANGÉLIKUSOK A felvidéki magyar evangélikus Egyház főtörekvése a megszállás alatti időben az volt, hogy a kisebbségben levő magyar evangélikusokat védelmébe vegye az Egyház központi vezetősége részéről fenyegető elnemzetlenítő törekvések ellen. Bár az 1919. január 30-án kelt miniszteri rendelet értelmében hatályon kívül helyeztettek az evangélikus egyházi alkotmánynak azok a határozmányai, melyek az egyházközségek, egyházmegyék, egyházkerületek és magának az Egyháznak autonóm szervezetére vonatkoznak, a magyar evangélikus Egyház mégis kitartott kitűzött célja mellett. Az említett rendelkezés értelmében az összes egyházközségi, egyházmegyei, kerületi és egyetemes tisztviselők megfosztattak addig viselt egyházi tisztségüktől s az egyetemes egyháztanács 24 tagját, az evangélikus egyházi ügyek referenseinek javaslatára, a csehszlovák köztársaság Szlovákia kormányzói teendőivel felruházott minisztere nevezte ki. Ennek az önkényes intézkedésnek és az intézkedés még önkényesebb megvalósításának következtében a legfelsőbb szervektől a legalsókig a választott funkcionáriusok helyébe a csehszlovák kormány befolyása alatt kinevezett és szinte diktátori hatalommal felruházott egyének ragadták ke- 148 0:
