A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Narancsik Imre: Reformátusok

vagy látszat-sikerek után) rombolná le és vele vég­eredményben magát a magyarságot is. Ha azonban megmarad természetes rendeltetése talaján, a nem­zetöntudatosítás, nemzetösszefogás, mindenirányú nemzetszolgáltatás terén, akkor magyar vonatkozás­ban gondviselésszerű feladata van: nemzeti és szo­ciális összefogás a magyarság legszélesebb, eddig olyannyiszor elhanyagolt, kimostoházott tömegeinek érdekében. Ez esetben szerepe nemzetmentő lesz. Eh­hez azonban kell, hogy elismerje a krisztusi etikát és reális szemmel nézze a magyar nép tényleges val­lási és egyházi adottságait. Ezt a nemzeti gondolat annál könnyebben, annál inkább fogja tenni: minél inkább bizonyítják be a vallásos egyházi gondolat hivői és vezetői szóval és még inkább tettel azt, hogy a törhetetlen nemzetszeretet a vallásnak lényeges ré­sze és hogy a valódi vallási-egyházi élet mindig és felülmúlhatatlan módon nemzetépítő. Ehhez hozzátartozik a nemzet összes fiainak, bármely hitvalláshoz és egyházi kerethez tartozza­nak, összefogása közös, nagy, nemzeti feladatok tel­jesítéséhez. Ez a saját katolikus hitvalláshoz és egy házhoz való odaadó, tevékeny ragaszkodással szépen összeegyeztethető, ha némi nagvstílüségünk és jó­akaratunk van. Ez volt a törekvése a csehszlovákiai korszakban például a Prohászka-körökben tömörült katolikus akadémikus ifjúságnak. A Magyar Hazába visszatérve is ezen irányban óhajtanak karöltve a hasonló gondolkodású anyaor­szágiakkal munkálkodni. REFORMÁTUSOK. írta: Narancsik Imre A felvidéki református Egyház közelmúltjának két évtizede a fájdalmak és a cselekvő ellenállás kora. Fájdalmak érték ennek az Egyháznak a né­pét, mert magyar volt és magyar akart maradni. Ellenállt ez a magyarság, mivel nem engedett a csá­bításnak és a kényszerítő eszközöknek. De közben folytonosan, nemzeti meggyőződésből, evangéliumi öntudattal küzdött értékeinek fennmaradásáért, dol­gozott a mindennapi kenyérért, imádkozott, áldozott, hogyha a cél úgy kívánta. A felvidéki reformátusság a volt trianoni határ mentén, végig sávszerüen helyezkedik el. A legnyu­gatibb egyházközség a pozsonyi, a legkeletibb a má­ramarosi (Técsö). Ez a magyarságrész kapcsolat a nemzetiségi tájak felé. Évszázadok óta ez a szerepe s ez a történeti küldetés emelte, erősítette a magyar felvidéki reformátusság nemzeti öntudatát. A kap­csolaton kívül a felvidéki reformátusság a nemzeti­ségek felé szigetel, védi a törzsmagyarságot. A „vég­vári magyarság", ennek a nemzeti léleknek a kiil'"n testetöltése, harckészségével, történeti szereplátásá­ban, fokozott nyugalmával és bátor bizakodásában élt és él. Az 1930-as csehszlovák népszámlálás a Köztár­saság területén 219.108 reformátust talált. Ebből Szlovákiában 145.829, és Kárpátalján 70.833 élt. Ha tekintetbe vesszük, hogy az északi, megszűnt trianoni határunkon felül. Pozsonytól Técsöig, 216.662 lelkes református egyetemes Egyház helyezkedett el, látjuk, itt egyetlen tömböt alkot a 194.038 lelket felölelő re­formátus magyarság. Körülbelül 90%-ban magyar ez az Egyház, amelynek magatartását, múltját, munká­ját nemzeti jellege határozza meg. Ehhez a 90%-ban magyar reformátussághoz csatlakozik a csehszlovák népszámlálás részéről kb. 20.000-re rúgó szlovák re­l'ormátusság Zemplénben és Sárosban. A csehszlovák „Statisztikai Államhivatal" adatain kívül maga az egyetemes református Egyház évről-évre végeztetett létszámmegállapító munkát az illetékesekkel s ennek köszönhetjük, hogy a felvidéki református magyar­ság létszámát az Egyház Névtárából megállapíthat­juk. Eszerint 1937 január 1-én a felvidéki reformá­tusság száma csökkent: 211.027. A pár év alatti jelen­tékeny csökkenés az ország területéről való kiköltö­zés, a kitérés, valamint az egyke eredménye. Mivel az egyetemes Egyház három egyházkerü­letre oszlik, a három kerület létszámát külön-külön a következőkben állapítja meg a Névtár: I. A Dunáninneni kerület . . . 69.353, II. a Tiszáninneni kerület . . . 72.091 III. a Kárpátaljai kerület .... 69.583. Összehasonlítva a három kerület szaporodási tényét, megállapítható, hogy míg a középső s nyugati egy­házkerület fogyott, a keleti kerület növekedett vala­melyest. \ Visszatért Felvidék Adattára - 145 ­10

Next

/
Oldalképek
Tartalom