A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Vájlok Sándor: A magyar közművelődés heyzete a kisebbségi életben - Keresztény egyházaink helyzete a kisebbségi életben - Pfeiffer Miklós: Katolikusok

sen megindult katolikus szellemi újraéledés. (A Szudéta-vidék lekapcsolása után maradt Cseh- és Morvaországban azóta, hogy a Németbirodalom védnöksége alá került, a katolikus hitélet értesülésem szerint csak méginkább fellendült.) A Szlovákiában előtörő csehszlovák törekvések (akár szellemi, akár gazdasági terjeszkedésről van szó), az államfordulat utáni első években elég gyakran vallás-ellenes, főkép katolikus-ellenes szellemmel kapcsolódtak. így a magyar nemzeti kisebbség védelmi vonala sokszor természetszerűleg és szükségszerűen összeesett, azonosult a vallásvédelmi arcvonallal. A későbbi években a helyzet változott. Az egyház és a csehszlovák állami tényezők viszonya barátságosabb lett. Ez az egyházi életre természetszerűleg nem egy előnyt jelentett. Azonban egyben az egyházi élet számára oly befolvásoltatási lehetőséget, sőt függő helyzetet teremtett, amely a nemzeti kisebbségre nem mindig előnyös és nem mindig kedvező. Értendő ezalatt bizonyos körök azon törekvése, hogy az állam által pártolt egyházi életet (istentiszteleti nyelv, papképzés, hitvallásos iskolák és egyesületek, stb.) a nemzeti kisebbségek visszaszorítására és elnemzetietlenítésére használják fel. Ezért a kisebbségi helyzet utóbbi éveiben a magyar kisebbség egyik legfontosabb nemzetfenntartó feladata az volt, hogy állását az egyházi élet keretében megtartsa, sőt okszerűen kiépítse: azért is, nehogy az egyházi élet kereteit bárki is (az egyház rendeltetésével, feladatával különben is ellentétben) a magyarság hátrányára próbálhassa kihasználni. A duzzogó félrevonulás az egyházi és egyházközségi életből, katolikus akcióból, stb. a magyarság számára állásfeladást jelentett volna. Ennek katolikus részről a legtermészetesebb módja az, hogy a magyar katolikusság szám és minőség szerint minél tevékenyebben vegyen részt a katolikus egyházi életben, a katolikus iskolai, egyesületi mozgalomban, a katolikus akció önálló magyar ágának a kiépítésében. A katolikus akciónak nyelvés nemzetiség szerint külön történendő kiépítését a csehszlovák köztársaság katolikus püspöki karának 1935. évi októberi olmützi konferenciája is intézményesen biztosítja. A magyarság fel is használt minden lehetőséget, hogy pozícióját — katolikus alapon is -— megerősítse. Elégedjünk meg azza, hogy utaljunk a csehszlovákiai virágzó katolikus sajtóra („Üj Szív," „Üj Élet", „Szűz Mária Üj Virágos Kertje", „Krisztus Királysága", stb.); a 10.000 tagot számláló csehszlovákiai magyar katolikus iratterjesztö Szent Ágoston-Társulatra (székhelye Galánta); a Szlovákiai Katolikus Ifjúsági Egyesület (SzKIE) közel 20.000 falusi ifjú tagot számláló önálló magyar csoportjára (amely azóta a magyarországi „Kalot"-tal egyesült i; a fiatal katolikus magyar akadémikusok Prohászkaköreire, melyeknek célkitűzése nem akadémikus elzárkózás, hanem népi munka. A szorosan vett vallásos gondolat mellett a tömegek lelkét a csehszlovákiai korszakban kezdettől fogva a marxizmus óhajtotta meghódítani. Struccpolitika lenne kisebbségi magyarságunk vallási életéről írni ennek az áramlatnak szemelőtt tartása nélkül. A marxizmus terén Csehszlovákiában két típust lehetett megkülönböztetni. (Persze, voltak különböző árnyalatú átmenetek és kombinációk. Sőt a két típus természet szerint egymás kiegészítésére szolgált.) Egyik a marxizmus mint ideológia, mint világnézet. Másik a marxizmus mint politikai erő. A csehszlovákiai fiatal magyar értelmiségiekre megfigyelésem szerint a marxizmus mint ideológia, mint világnézet, a csehszlovákiai korszak vége felé sokkal csekélyebb hatással volt, mint évek előtt. (Ha csak nem akarunk nagyon is tévesen, mindennemű szociális beállítottságot „marxizmus"-nak nevezni.) Mint politikai erő. mint pártpolitikai tényező a marxizmus kisebbségi magyar népi rétegeink egy számbajövő hányadára nagy befolyást gyakorolt; bár a vége felé szintén csökkenő mértékben. Világszerte előtörőben van a nemzeti gondolai, annak többé-kevésbé kizárólagossági totális elgondolásában. Jelszava: a nemzet, csak a nemzet, az egész nemzet! Ez ma világáramlat, ellépünk a realitás, a valóság talajáról, ha súlyával nem számolunk. Hogy demokratikus államban máskép érvényesül, mint parancsuralmiban, máskép a nemzeti többségnél, mint kisebbségnél: az magától értetődik. Azonban mindenképen világáramlati tény. Erőteljes nemzeti gondolat a csehszlovákiai kisebbségi magyarságnál mindig létezett. Az utóbbi években még inkább erősödött, népi és szociális elemekkel gazdagodott. Nem egyszer bizonyos kizárólagosságra, totalitásra törekedett. E törekvés és a keresztény vallás kölcsönös viszonyának kérdését a legutolsó csehszlovákiai években, de ma is, mikor visszatértünk a magyar állam kebelébe, én az ittkövetkezőkben látom: Ha a nemzeti gondolat maga is külön vallássá kívánna lenni, akkor nemcsak a dilettantizmus ingovánvába tévedne, hanem kétezer esztendő keresztény érdekeit, magyar vonatkozásban a keresztény európai magyar kultúrát és pozíciót (esetleges étmeneti - 144 -