A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

A középiskolai viszonyok láttán sok gyáva szülő felmentve érezte magát a nemzeti kötelesség alól és — nem támogatta a magyar középiskolát. A diákság száma csak lassan emelkedett és sohasem ért el arra a fokra, ahová kellett volna. Kassán pl. a piszkos épülettől sokan visszariadtak és nem iratkoztak be a magyar iskolába. 1938-ban a beiratkozott 612 növendéket osztályokra bontva kellett szétdobálni a városban, mert a törzsintézetben nem volt hely. Pozsonyban sok sziilő inkább németbe iratta fiát, másutt szlovákba. A befogadóképesség nem elégítette ki a szükségletet, a szülők szívesebben mentek az egészséges és világos szlovák iskolába. Igaz, hogy nagy zsúfoltság volt a magyar szellemű komáromi bencés gimnáziumban is, ami viszont jó fényt vet a középosztályra. A legtöbb beiratkozó 1937-ben volt, amikor a magyar gimnáziumokban 578 gyerek jelentkezett az első osztályra. A középiskolai tanulók száma mégis emelkedett. Nem a város, hanem a falusi nép jóvoltából. A falusi embernek még az eszébe sem jutott az, hogy gyerekét más iskolába is adhatja, mint magyarba. A létszámemelkedés 1927-től tart felfelé: 1927—28-ban 3109, 1928—29-ben 2990, 1929—30-ban 3006, 1931—32-ben 3449, 1932—33-ban 3526, 1933—34-ben 3400, 1934— 35-ben 3828. Az 1936—37. és az 1937—38. iskolai év elején a magyar diákok száma elérte az ötezret. A csehszlovákiai magyar középiskolák — bármilyen paradoxonnak is látszik a csehszlovák állam miatt — a magyar nép szolgálatában állottak és a középosztály népi felfrissítését szolgálták. Évről-évre több falusi gyerek jutott be a gimnáziumokba, több falusi ember ment a városba ügyvédnek, orvosnak, tanítónak, mérnöknek, hogy eltüntesse a városi vérszegénységet. A ginmázium nemcsak a gazdagoké volt, hanem a népé is. A legegészségesebb kiválasztást az az érsekújvári és az ipolysági végezte, melyet büszkén neveztek „paraszt" gimnáziumnak. Az iskolázás nem volt drága dolog. Nem őrizték A balonui szövetkezeti ház. az ajtókat a nagy tandíj- és egyéb illeték-Cerberuszok. Ha valaki tehetséges volt, kegyelemkenyér és gerinctelenség nélkül szerezhetett főiskolai diplomát. A parasztság ezt a lehetőséget ki is használta. Nem egykézett, mert a földeloszlás veszélye elől az iskoláztatással is meg tudott szabadulni. A falusi betörésről érdekes bizonyságot szolgáltatnak a középiskolák értesítői, amelyek egy-egy fejezetei a város és a középosztály meghódításának. 1933-ban pl. a létszám felét a falusiak töltik ki. Az 1961 városival szemben (köztük sok az iparos és kereskedő) 1640 a falusi földmíves fiú. 712 kosztos helyen lakott, 69 internátusban és 869 gyalog, vonattal vagy biciklivel járt be. Az új társadalom kialakulását jelzi a szülők társadalmi helyzete is. A hat gimnáziumban (Komárom és Rimaszombat 1932—33-ban nem közöl ilyen kimutatást) 854 iparos taníttat, 504 földmíves, 983 intellektuel, 178 altiszt és munkás és 267 magánzó. Jellegzetes Érsekújvár, Losonc és Beregszász szülői társadalmának a szociográfiája is: kereskedő 448 földmíves - 262 hivatalnok, stb. 461 katonai havidíjas 1 munkás, altiszt 91 magánzó 70 A szülők szerény anyagi helyzetére mutat a tandíj- és illetékfizetés, illetve az ezek alóli felmentés is. A hét állami intézetben a közel négyezer diák 2000 pengő beiratási díjat fizetett, beleszámítva az illetékeket is. A nyolc intézetben a diákok mindössze 80.000 pengő tandíjat fizettek progresszív fizetés mellett. A tanulók 61.35%-a tandíjmentességet élvezett. Az egyes intézetek tandíjmentességi átlagszáma: Komárom 31.25%, Kassa 58.33%, Pozsony 61.91%, Beregszász 79.23%, Ipolyság 66.81%, Losonc 67.77%, Rimaszombat 69.55%, Érsekújvár 73%. A gimnáziumok mellett segítőegyletek működtek. Különösen nagy összeget fordított a szegény gyermekek felsegítésére Komárom. De más segítőegyletek is nagyobb összeggel tudtak segíteni a tanulóifjúságon. 1932—33-ban Losonc 10.432, Kassa 12.000, Beregszász 7.850, Érsekújvár 6.611 koronát adott ilyen célra. A rimaszombati menzán 35, a komáromin 44, az ipolyságin 15 és a beregszászin 30 tartottak. Nagyon sokat lendítettek a diákság sorsán az ösztöndíjak és pénzsegélyek is. Ez városonként az előbbi évben így oszlott meg: Kassa 10.624, Pozsony 7.275, Érsekújvár 5.425, Komárom 19.100, Ipolyság 3.450, Losonc 3.900, Rimaszombat 4.711 és Beregszász 1.150 csehszlovák korona. A középiskola a társadalom és a falu támogatása mellett nőtt és a kisemberek elszántságából, emelkedési vágyából a magyarság felfrissítője és előhírnöke lett. - 140 -