A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

A szakiskolák. A visszacsatolt terület magyarsága állandóan erős érdeklődést tanúsított a szakiskolázás iránt. A szak­iskolák azonban sem minőségileg, sem mennyiségileg nem tudták kielégíteni ezt az érdeklődést. A magyar szakiskola nem állott olyan magas szinten, mint a csehszlovák, nem volt olyan jól felszerelve és nem képesített tökéletesen. Mennyiségileg még jobban érez­hető volt a sérelmi helyzet. Több iskolatípus teljesen hiányzott, a meglevőkben pedig alacsony, zárt lét­szám volt. A szakiskoláknál említjük meg a tanítóképzést is. A magyar tanítókat hosszú ideig két intézetben képez­ték ki: a pozsonyi csehszlovák tanítóképző magyar ta­gozatán és az Orsolya-rend képzőjében. Évente csak egy osztály volt nyitható mindkét helyen -10—40 nö­vendékkel. A diákok száma a zárt létszámnál fogva nem lehetett magasabb, 1928-tól kezdve azonban foly­tonosan emelkedett: 1928—29-ben 187, 1929—30-ban 245, 1930—31-ben 266, 1931—32-ben 272, 1932-33­ban 315, 1933—34-ben 322. 1935-től a tanítóképzők száma megszaporodott, ami maga után vonta a diákság számának az emelke­dését is. Komáromban a református egyház felekezeti tanítóképzőt nyitott. Az 1938—39. iskolai év elején a katolikus egyház alapított tanítóképzőt ugyancsak Ko­máromban. A magyar tanítóképzők száma így a visz­szacsatolás idején elérte a négyet. A tanítóképzők elszaporodása nagyon felduzzasz­tottá a tanítói oklevéllel rendelkezők számát. A po­zsonyi állami tanítóképző nagybani oklevél-gyártása folytán a tanítók nagy része nem tudott álláshoz jutni. A magyar iskolák nem fejlesztettek újabb osztályokat, így csak a nyugdíjazás és a felfüggesztés folytán üre­sedett meg időnkint állás. Az üres állásokért nagy küzdelem folyt a tanítóság között, aminek harcai bi­zony nem egy helyen leszállították a tanítóság tekin­télyét a falusi nép előtt. A tanítóképző mellett három kereskedelmi, egy felsőipari és két alsóbbfokú gazdasági középiskola szolgálta a szakoktatást. A kereskedelmi iskolák ta­nulóinak száma ötszáz körül forgott, a felső ipari is­koláké 150 és 200 között. Az alsófokú gazdasági középiskola az utóbbi idő­ben nagy népszerűségre tett szert. Évente 80—90 nö­vendék iratkozott be ezeken az iskolákon, nem magyar gazdasági iskolában pedig kb. 50 magyar gazdafiú járt. A növendékek a kisgazda családokból kerültek ki és az iskola elvégzése után hazamentek gazdálkodni. 1936—37-ben a 84 magyar növendék szülőjének ilyen volt a szociográfiája: 100 holdas 2, 20—100 holdas 24. 5—20 holdas 32. 1—5 holdas 11. A magyar nép szakismeretének a kibővítéséről gondoskodott a szintén szakiskolának vehető 21 mezőgazdasági tanfolyam. 6 kereskedő továbbképző, 41 iparostanonciskola. A mezőgazdasági kultúra minőségét nagyban fo­kozták a mezőgazdasági tanfolyamok, amelyeken évente többszáz magyar gazdafiú vett részt. A tanfo­lyamok ingyenesek voltak és nagyobbrészt a járási központokban létesültek. Bentlakásra nem volt szük­ség, mert a növendék hazulról is bejárhatott a tanfo­lyamra. A magyar kisebbség nagyfokú iparosodását mutatja és kereskedelmi érdeklődését dicséri, hogy a tanonciskolákban évente 700—800, a kereskedelmi to­vábbképzőkben pedig 400 500 magyar tanult. Az egyetemi oktatás. Cseh-Szlovákiában magyar egyetem nem volt. A magyar abiturienseknek a csehszlovák, vagy a német egyetemen kellett folytatniok tanulmányaikat. Ennek ellenére mégis nagy számban iratkoztak be a magya­rok az egyetdhiekre és sokan szereztek oklevelet a csehszlovákiai egyetemeken. A tanulás ugyanis csakis nyelvi szempontból járt nehézséggel, anyagilag nem. A csehszlovákiai egyetemek szociális szempontból mindenki számára nyitva állottak. A magyarság ki­használta ezt a lehetőséget és saját hasznára fordí­totta. Az egyetemen nem ütközött a magyar hallgató pénzügyi akadályokba, mert 1. a tandíj kicsi volt (szemeszteri óráért 8 korona, a kötelező óraszám 10—13. Azonfelül sok óra, elő­adás ,,publikus" volt, azaz díjtalan. Hasonlókép hiányzott, vagy nagyon kicsi volt a kollégiumi és egyéb illeték, díj) ; 2. mindenki kapott tandíjelengedést, aki a feltéte­leknek megfelelt. A feltételek: 5—10 óra kollokvium és 25 ezer koronánál nem nagyobb évi jövedelem. E rendelkezés alapján a magyar diákok 80—85°/o-a fel­mentést kapott a fizetés alól. A tandíjrendszer mellett előnyére vált a magyar hallgatóságnak a csehszlovákiai szociális támogatás is. A magyar társadalom a három egyetemi városban, Prágában, Brünnben és Pozsonyban főiskolás menzá­kat tartott fenn. ahol ingyen ebédet kapott minden szegény főiskolás. A magyar társadalom nemességéhez - 141 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom