A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

hátráltak meg legelébb a nemzeti feladatok előtt, ezek változtatták és változtatják a nemzetiségüket az uralkodó nemzet tptszése szerint. A középiskola után az egyetemen szlováknak jelentkeztek, szlovák társaságban forogtak, szlovákokkal barátkoztak. Mit sem vál toztat a tényen az, hogy most megint magyarok lettek, sőt egynémelyik vezető helyre jutott — hála a jó öszszeköttetéseknek. A magyar iskolázás a magyarság fokmérője volt. A kisebbségben elítélték, sőt még a magyarságában is kételkedtek annak a szülőnek, aki anyagi előnyöket tartva szem előtt, szlovák iskolába adta gyermekét. Ez a magyarság számára elveszett. Ha ugyanis az apa még csak megalkudott a húsos fazékkal, a fia már tudatosan szlováknak vallotta magát. Szlovákul érzett, gondolkodott és jó szlovák voltának kimutatására gyűlölte a magyarokat, vagy pedig revízió-ellenes gyűlést rendezett. Sok család van a visszacsatolt területen, ahol előállt az a fonák helyzet, hogy a magyar apa fia soviniszta szlovák lett. Tüntetett anyanyelve ellen, megtagadta azt és most magyar, mert magyarnak kell lennie, vagy pedig, mert obből anyagi előnye van. A szlovák kultúrpolitika és altalában az állam is, hamar észrevehette az iskola jelentőségét. Ezért nemzetiségi politikájának súlypontját az iskolákra, különösen a középiskolákra tette. A szlovák iskola megingatta a magyarság helyzetét, meggyöngítette az ellenzéki pártok állásait és elvette a vezetőréteget. A két iskolázás, a magyar és a szlovák iskola harcán dőlt el, melyik nemzet győz a másik felett. A Slovenská Liga, amely a szlovák támadás szerve volt, pénzzel, emberekkel és iskolákkal vívta a harcot. A húsz év alatt 277 iskolát és óvodát létesített, amiknek a többsége magyar területen, magyar helységekben szolgálta az expanzió szándékait. Nagy apparátusa és hatósági támogatása ellen nehéz, sok helyen pedig lehetetlen volt a küzdelem. A magyarság csak az utolsó években tudott eredményeket elérni e harcban. Főleg a népiskolázás területén. A középiskolai harc mindvégig eredménytelen maradt. Három nagy városban rombolt a szlovák középiskola: Ungvárt, Rozsnyón és Léván. Magyar nem volt egyikben sem, így a város rá volt kényszerítve a szlovák iskolára és a szlovákosodásra. A három város fiatalságán meglátszott ez az iskolázás, a magyar abituriensek nagy része dezertőr, „becsehelt" lett. A harc tulajdonképen csak a következő években dőlt volna el, amikor a szlovák iskola magyarjai beléptek volna a közéletbe. Nem valószínű, hogy a magyarság lett volna a győztes. Ez természetes is, mert az iskola szellemét nem lehet kiölni, a szlovák végzettségűeket véglegesen eljegyezte magának a szlovákság. A magyarság ezért nem is ezek megnyerésére törekedett, hanem arra, hogy az újabb középiskolások A tallósi új községi iskola. szlovák iskolázását megakadályozza. Ez a módszer nagyban be is vált. Az iskolának nemcsak jó magyart, hanem művelt magyart is kellett nevelnie. A harcban és a versenyben csakis a művelt magyarság lehetett számottevő {ényező. Nem volt elég csak magyarnak lenni, ebből egyedül az ellenzéki politikusok tudtak megélni, hanem dolgozni is kellett, sőt okosan s ügyesen kellett dolgozni. A magyar parasztnak, iparosnak, kereskedőnek, diplomásnak többet kellett tudnia, mint a szlováknak. Csak akkor érvényesülhetett, ha jobbat termel, ha jobb munkás, ha jobb orvos stb., mint szlovák társa, akinek az állami támogatás szárnyai alatt nem volt szüksége nagyobb tudásra. Tudta ezt az iskola is és a magyarság is. Faluhelyen a parasztok vigyáztak arra, hogy az iskola tanítson, hogy képzett gyereket adjon a szülőknek. A városban a polgárság őrködött a nívó felett. Az iskola a magyarság akaratából a nemzeti lélek és az alkalmas embertípus műhelye lett, nevelője annak a társadalomnak, hol a nemes demokrácia nemzeti szellem és a tudás az irányító tényezők. A magyar iskola útja. A szlovák iskola előretörése a harmincas évek körül volt érezhető. A legszegényedett magyarság felé jó módszert választottak: anyagi segítést. A szlovákság gazdasági juttatásokkal, ruhával, ingyen tanszerrel, s más előnyökkel versenyzett. A magyar közvélemény azonban hamarosan ellensúlyozta ezt a propagandát, nem anyagi úton, hanem szellemi, nemzeti nyomással. Pár év alatt megakadt a szlovák hódítás, nem tudott újabb diákokat toborozni, újabb iskolákat nyitni. A magyar iskola puszta létével és komolyságával állta a versenyt. A szlovák iskolapolitika ezért magát a magyar iskolát kezdte ki. Eleddig nem támadott ellene, mert saját lendületével, terjeszkedésével megfojthatónak vélte. Most támadni kezdett, aminek következtében - 135 -