A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

ságot. Bemutattak néhány kabarét és operettet. Megválasztották a tisztikart, amely pontosan 107 tagból állott. Van négyféle elnökük, alelnökük, rendes tisztikaruk, rendes és pótválasztmányuk, kultúrbizottságuk négy, bor- és vigalmi-bizottságuk 54 személlyel. A legnagyobb esemény minden évben a tekeverseny." Ez a város szórványjelenség és csak arra való, hogy a többi komoly és lelkes munkáját aláhúzza. Pozsony, Nyitra, Kassa, Igló, Érsekújvár munkája és kulturális felfogása például szolgálhat minden magyar városnak az egész dunamenti magyar nyelvterületen. Pozsonyban pl. az intelligencia a Toldy-Körben dolgozott, a munkásság a Keresztény Kultúrkörben, közös munkaterületük pedig a SzMKE volt. Hasonló harmónia és példás kulturális szervezés volt Léván és Kassán is. Léván pl. a következőkép osztották meg a munkát: a Kaszinó tisztán irodalmi, művészeti és zenei téren dolgozott, a járási magyar közművelődési testület tudományos előadást, a Katolikus Kör és a Keresztény Munkásegylet felváltva műkedvelő előadásokat rendezett, a SzMKE pedig a város összmagyarságának érzelmi világát foglalkoztató nagyobb ünnepélyek és reprezentatív megnyilatkozások megrendezését végezte. A kisebbségi kultúrélet szervezése sok helyen félbeszakadt, vagy a megkezdés előtt állott. A népművelési intézményeket kivéve, amelyek igazán elismerésreméltó eredményeket mutatnak fel, sok csúcsegyesület megakadt a megalakulási ténykedésnél és nem tudott kifejlődni. Megakadályozta munkáját az emberek hiánya, akik életét felvirágoztatták volna és az egyesület kiforratlansága. A csúcsegyesületek a kezdet lázában és lendületében nem állottak meg saját munkaterükön, hanem mindent maguk akartak elvégezni, elintézni. A sok részletkérdés azután felaprózta és megbénította őket. A legfelső irányító központ hiánya mindvégig bénította a munkát. Ilyen szerv létesítése csak az utolsó években történt meg, az irányítást azonban ez sem tudta kézbevenni. A várossal nem tudott megbirkózni, mert benne a kisebbségi szolidaritás, az egységes szellem kialakulása a messze jövő zenéje volt. Hasonlóan bevehetetlen területnek látszott a munkásság is. A munkásság kulturális és politikai szervezése még a kezdet kezdetén a zsidósághoz és a baloldalhoz csúszott át. Az egyesületi élet az alsóbb rétegek között itt volt a leggazdagabb. A munkások rendszeres kulturális kiképzést kaptak, újságot, könyvet olvastak és még a művészi érzékük fejlesztésére is gondot for dítottak. Magyar szempontból ez azonban nagyon keveset jelentett, mert a munkásközművelődés a legtöbb esetben mentes volt a legkisebb nemzeti vonatkozástól is. A nem-magyar vezetők nemzetközi, sokszor magyarellenes szellemben nevelték és tájékoztatták a magyar munkásságod A kulturális szervezkedés mindig horizontálisan történt. Vertikális szerv az egész kisebbségi életben csak az ellenzéki magyar párt volt és az utóbbi időben a SzMKE. A horizontális szervezkedés megkövetelt egy pontot, ahol a rétegek szervei, egyesületei találkozhattak volna. Ez a pont, szerv nagyon nehezen született meg, sőt a kulturális szervezkedés ezt a legnehezebb akadályt lényegileg nem tudta legyőzni. A kulturális szervezkedést ezért nem az egészében, nem az elképzelt felépítménye szerint kell megítélni, hanem részleteredményei után. A részletekben alkotott igazán értékeset a kisebbségi magyarság és ebben szolgálhat például a magyarságnak. Ezeket a részleteket más fejezetben mutattuk meg. Ezek a fejezetek adják meg a közművelődés napos oldalát, az alkotó és alkotni engedett magyar nép mély képességeit — szóval a tanulságot minden gondolkodó magyar ember számára. A magyar iskolaügy. A csehszlovákiai magyarság léte és művelődésének sorsa a magyar iskolaügyön fordult meg. Az iskolától függött a magyarság megtartása és jövője. Az iskolánkívüli népművelés révén ugyanis aránylag kevés ember tudott csak bekapcsolódni a magyar művelődés folyamába. A tömeget és az egyedet egyedül az iskola kapcsolhatta be, amely az állam törvényei szerint kötelezővé tette ezt a bekapcsolódást. Az iskolának kettős hivatása volt: 1. Terjeszteni a magyar műveltséget és magyarság-ismerettel és hagyománnyal átitatni a jövő nemzedékeit. 2. Kiművelni a népet, hogy a művelt népek között — mert Csehszlovákia népei a tankötelezettség és a jó iskolázás révén kiművelődtek — megállja a versenyt. Mindkettő egyaránt fontos. Az iskola látszott a magyar művelődés hullámszórójának, amely nélkül a magyarság elszíntelenedett és elveszett volna. Szerepét és értékét csak közvetve, a negatív példán tudjuk felbecsülni. Ott, ahol nem volt magyar iskola, háttérbe kezdett szorulni a magyar elem. Azok a gyerekek, akik nem magyar iskolába jártak, nem voltak igazán magyarok. Idegen példák, eszmék iránt lelkesedtek és süketek voltak a magyar eszmények sugallása felé. Ezek .4z új róni. kat. iskola Félen. - 134 -