A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Garzuly J. László: A felvidéki táj

A vezérvonalat a Kiskárpátok északkeleti részén található tektonikus vonal, árkos besüllyedés szakítja meg, melyet a pőstyéni melegforrások jeleznek. Itt tört utat magának a Vág is. A kristályos vonulat a Kis Fátrában folytatódik. Északi végét a Vág szeli le a Sztracsnói szorossal Ruttka és Zsolna között. A Kárpátok legmagasabb, de nem legnagyobb kristálytömege: a Magas Tátra csoportja. Két jól megkülönböztethető része van: a Liptói havasok és a tulajdonképpeni Magas Tátra. A Magas Tátra különállóan emelkedik ki a Liptói, Szepesi és Novitargi medencék gyűrűjéből. E hegység csúcsain is látható, mennyire eljegesedtek a jégkorszak idején. Moréna-tó és sok tengerszem csillog a komor sziklafalak között. A második belső kristályos vonulat rövidebb és csak két részből áll. Az egyik a Nyitra felett lévő Nagy Fátra, a másik az Alacsony Tátra hegycsoportja. Különálló részei: A Tribecs, Ptácsnik és a Zsgyár. Valamennyi tönkhegység. A Stureczi-hágón túl kezdődik az Alacsony Tátra. Hatalmas kristályos tömeg, legmagasabb pontjai azonban a Magas Tátra csúcsait nem érik el. Az Alacsony Tátra hegytetőin is gleccserhagyta nyomokkal találkozunk. A hegységet magasabb részein fenyvesek, lejjebb lomboserdők borítják. A hegységben rendkívül fontos vízválasztót kell megemlítenünk. Észak felől minden folyó és patak a Vágba, dél felől pedig a Garamba siet.Az Alacsony Tátra részei a Stureczi-hágótól kezdődőleg — mintegy folytatásként — a Szepes-Gömöri-Érchegység kezdődik. Ez az említett tönkhegység az egykori Variszkuszi őshegység máig is megmaradt darabja. Átlagos magassága 1200 m körül mozog. Az Érchegység területét a Sajó völgye két részre osztja. Nyugati részét Vepornak nevezik, keleti része pedig a tulajdonképeni Szepes—Gömöri—Érchegység. Ez az utóbbi telve van bányászati szempontból értékes ércekkel, éppen ezért a bányászat itt nagy és híres múltra tekint vissza. E hegységhez tartozik a visszatért Rozsnyó is. A Gölnic folyócska kies völgyében fekszik a Dobsinai jégbarlang és ugyancsak az a vizet átengedő mészkőtakaró, amely részben elfedi az ősi Variszkuszi tönköt, varázsolta elő déli részében a másik világhírű barlangot: az aggteleki Baradlacseppkőbarlangot. A Felvidék nagy részét dél felől a vulkánok sora határolja el. Szabályos félkörben helyezkednek el a kihűlt lávatömegek. Ha Selmeczbánva környékéről indulunk el, úgy a helyzet a következő. A vulkánikus anyag magában foglalja Körmöc- és Selmecbánya ércteléreit (arany, ezüst, ólom, réz és kovasavas képződmények). Folytatása a Polána és az Osztrovszki hegység. E két hegység főleg andezit, trachit és riolit lávatömegekből áll. Az Ipoly völgyén túl találjuk a Cserhát és a Mátra vulkánkoszorúját. Kis megszakítás után az ú. n. tokaji Szigethegyhez érünk és ez vezet át az Eperjes—Tokaji vulkánsorhoz. Ez a vonulat csaknem teljesen észak-déli irányú. Itt is, mint rendszerint a törések mentén, a vulkánikus eredet egy másik megjelenési formájával találkozunk: a melegforrásokkal. Az északkeleti Felvidék (Kárpátalja) földtani szerkezete sokkal egyszerűbb. Csak két összefogó sort tudunk itt megkülönböztetni. Először is a homokkővonulatot, mely széles övben húzódik délkelet felé. Másodszor a dél felől húzódó vulkánikus vonulatot. A mészkőszirtek zónáját csak néhány helyen jelzik ennek a zónának jellegzetes, de már elcsenevészedett formái. A kristályos övezet a homokkőtakaró alá mee.°. * '•'•i* A Felvidék talajtérképe. rülhetett, mert csak néhány helyen, a Fehér- és a Fekete-Tisza összefolyásának vidékén került felszínre. Ezekután a homokkővonulat leírására térünk ki. A Kárpátok északkeleti oldalán a hegységek szabályos és párhuzamos gerincei húzódnak. A kőzet rétegei általában erősen gyűrődtek és a felszínen lekopottak. A gerincvonal egyszersmind vízválasztó is. Szorosokat tehát itt nem igen találunk, csak hágókat. Egyik-másikról a történelem is megemlékezik. Ilyen pl. az Uzsoki-, a Vereckei- és a Tatár-hágó. Az egyes hegycsoportok elnevezése a következő: nyugatról délkelet felé: a Zborói- hágótól a Borsai-hágóig terülnek el az Erdős-Kárpátok, a Keleti Beszkidek és a Máramarosi Havasok. Ezek a hegységek sűrű és járhatatlan erdőségekkel vannak borítva, ásványi kincsekben azonban nem bővelkednek. Csupán néhány helyen találtak eddig kevésbé jelentékeny petróleumforrásokat. A vulkánikus vonulat szinte átmenet nélkül emelkedik ki az Alföld peremén hosszú, egyenes sorban. A felépítő anyag itt is andezitből és ehhez hasonló vulkánikus összetételű lávából és lávahamuból áll. A vulkánsorozat első tagja a Vihorlát. Könnyen elhatárolható a sorozat többi tagjától, mert a Labore