A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

ciáldemokraták balsikerén, a tömegeket magyarkodással akarta megnyerni. Magyarkodása üres volt és csak ürügyül szolgált. Kiválasztotta a történelem és irodalom baloldaliait és azokat dobolta szét mindenfelé. Küzdött a magyar nyelv jogaiért, a magyar iskoláért; magyar színdarabokat adott elő, „falukutatott" — közben röpcédulát osztogatott. Mint jó magyar jelentkezett mindenütt, — ezért volt veszedelmes — követelte a magyarság jogait. Ugyanakkor a Szovjetet hirdette a magyarság megváltójaként és küzdött a revízió ellen. ..Mi haladó fiatalok csak abban az esetben vagyunk képesek a magyar fiatalságot teljesen megnyerni a köztársaság és a demokrácia számára az irredenta-revizionista propaganda karjaiból, ha demokratikus jogokon keresztül tisztességes megélhetés kilátása nyílik meg." (Kéve, 1937 nov.) A kommunista kultúrmunka irányítója a Magyar Fiatalok Szövetsége volt. Szlovákiaszerte kulturális sejteket, egyleteket alakított a magyar helységekben. Érdekesek a helyi alakulatok elnevezései: Petőfi Sándor Kör, Alkotás, Haladás, Műhely, Virradat, Világosság, Stúdió, Eötvös-Kör, Munkáskör, Dózsa György-kör. Ady-kör stb. A kis egyesületek központi irányítás mellett dolgoztak. Sztálintól Dózsa Györgyig mindennel foglalkoztak, előadásokat tartottak, könyvtárakat alapítottak, népünnepélyeket, szabadtéri játékokat rendeztek stb. Működésük középpontjában a Sztalin-imádat és a csehszlovák demokrácia állott. Legnagyobb eredményeket az ú. n. központi előadók mutatták fel, akik városról-városra utaztak és terjesztették a baloldali eszméket a magy ar mázon keresztül. Egy-egy ilyen kultúrest programja a következőkből állott: Általános bevezető a világbékéről és a fasiszta államok dühéről. Utána előadás Adyról, Petőfiről, Táncsicsról, a falukutatók meghurcolásáról stb. Az előadást nyilatkozat követte, amelyben a magyarság Csehszlovákia-szerelmét tolmácsolták Prága felé. „A magyar fiatalság békét akar, demokratikus jogokat, de nem fogja tűrni, hogy fasiszta legények (a magyarság ezek közé tartozott) a köztársaság földjére tegyék a lábukat. Védjük jogaink, védjük a köztársaságot a bel- és külföldi reakciók ellen." (Kéve, 1937 nov.). Végül pedig gyűjtést rendeztek a csehszlovák köztársaság államvédelmi alapjának a javára. A baloldali kultúrmunka célja a magyarság szállítása volt. A kultúrán keresztül akarták megfogni a magyar tömegeket és azután jó farkapénz reményében Prágában bemutatni. Munkásaik fölényesek voltak és mozgékonyak. Amit csak lehetett, mindent megtettek arra, hogy a magyarság hazájának tekintse a csehszlovák köztársaságot, imádja demokráciáját és végleges útálattal forduljon el a feudális Magyarországtól. Lendülete és pénze, amit bőven kapott szolgálataiért, sok embert megnyert a célnak, a tömbmagyarság azonban ellenállt a csalogatásnak. Ez az egy a vigasztaló ebben a szomorú fejezetben. Talán még azt is elfelejteti, hogy ehhez a munkához, lélekhalászáshoz és hazaáruláshoz nemcsak zsidók voltak kaphatók a szellemi piacon, hanem magyarok is. Tudtak venni magyarokat is, akik szívvel és lélekkel, nagy ügybuzgalommal hirdették a csehszlovák állam demokratikus eliziumait, szónokoltak a revízió és Magyarország ellen; s hol Benesnek, hol a csehszlovákság kisebb földi helytartóinak hódoltak és öntudatosan szorongatták kezükben a kiérdemelt koronákat, vagy rubeleket. Magyar szó a csehszlovák rádiókban. A csehszlovák nemzetiségi politika — mint már említettük — a nemzetiségek lelkének megnyerésére törekedett. A módszer, amellyel ezt a célt el akarta érni — finom és tapintatos volt. A lélekhalászat eme módja kizárta a csendőr- és a brutális kisebbségi politikát. Észrevétlenül dolgozott és — nagyobbrészt magyar nyelven. Nem a magyar külsőségek ellen, hanem azok felhasználásával — magyar sajtó, könyv, Gyöngyösbokréta stb. — küzdött a magyar lélekért. Ennek a küzdelemnek egyik leghatásosabb harci eszköze volt a csehszlovák rádió-állomások magyar műsora. A Radio Journal eleinte csak híreket, külpolitikai beszámolókat adott magyar nyelven. Az erősen magyarellenes politikai híreket, amelyek Magyarország szociális viszonyait, belpolitikai nehézségeit közvetítették nap-nap után a kisebbségi magyar hallgató felé, az ideemigrált zsidók szerkesztették. A híradás célja az volt, hogy az anyaországot befeketítse a kisebbség előtt és a hazatérési vágyat a lelkekből kiölje. Rövidesen kulturális részt is iktattak a pozsonyi rádió műsorába. Heti egy órában foglalkoztak a magyar kultúrával, feltárták haladó és baloldali értékeit — főleg a magyarnyelvű zsidó termékeket. A magyar rész vezetőjévé Sebestyén József emigráns zsidót tették. 1934 februárjától naponkint adott magyar műsort a pozsonyi rádió. Az esti részben 50 perc állott a magyar szó rendelkezésére Pozsonyban, Kassán átlagban a fele. A műsor irányítását mindkét helyen a zsidó szociáldemokrata párt intézte. Ez adta meg a szellemi vonalakat, ez szemelte ki a szerkesztőket. A szociáldemokrata ízlés — természetesen — a maga embereit ültette be a rádióba és a műsor nagy részét saját szellemi titánjai számára foglalta le. Pozsonyban a nemzetiségét hamarosan elcserélő Tilkovsky Béla, Thaly Kálmán rokona és a zsidó Ungvári Ferenc, Kassán a zsidó Juhász Árpád voltak a magyar osztály vezetői. - 130 -