A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

és munkája után röviden Masaryk-Akadémiának hívtak, csak kisebbségi írókat adott ki. Ez a vállalkozás látszott a legnagyobbszabású kisebbségi irodalmi megmozdulásnak. 1936-tól kezdve rövid két év alatt 12 könyvet akart kiadni és vele a kisebbségi embert igyekezett meghódítani. A vállalkozás azonban botrányba fulladt. A tizenkét könyvből csupán hat jelent meg. A hat szerző közül csak egy volt nem-baloldali, a többi kommunista és zsidó. A szellemi csőd mellett szégyenletesebb volt az anyagi bukás. Az Akadémia zsidó osztályvezetői ugyanis elsikkasztották a kiadásra kapott állami segélyt, a bevételekkel pedig egymás lektori munkáját honorálták, díjazták. Ezzel a vállalkozással csaknem minden hitelét elvesztette a kisebbségi könyv a belföldi piacon. A kisebbségi életben a legutolsó pillanatokban kezdte el munkáját a Tátra. 1937-ben indult, mint könyv- és lapkiadó részvénytársaság. Kiadásában a „könyv egyetemes értéke és szerzőjének egyetemes szellemi jelentősége volt az irányadó". 1938-ig 5 nívós könyvet hozott ki és egy irodalmi lapot jelentetett meg Tátra név alatt. Az anyaországi könyvkiadók sokáig nem vettek tudomást a kisebbségi könyvtermelésről. Csupán egyes írók munkáit juttatták el a nagy magyar közvéleményhez, a szerves támogatásról elfeledkeztek. Csak a harmincas évek után indult meg az érdeklődés, Mécs könyveinek nagy közönség-sikere után. Az egyetien könyvkiadó, amely az egész kisebbségi irodalmat figyelembe vette, a Franklin Társulat volt. 1936-ban megindult sorozatában csaknem minden jelentős írót megszólaltatott. Ez a Budapestről jött kisebbségi könyv tudta — úgy ahogy — megtörni az olvasó közönyét is. A könyvkiadás számokban. A kiadóvállalatok bizonytalansága miatt a kisebbségi élet könyvtermelése nagyon szegény. A kisebbségi sors húsz éve alatt még kétezer magyar könyv sem jelent meg Cseh-Szlovákiában. Az évi statisztikai adatok bizonytalanul ugrálnak fel, vagy le, a szükséges magasságot azonban soha sem érik el. Cseh-Szlovákiában 1929-től tartották hivatalosan nyilván a magyar könyvtermelést az Állami Statisztikai Hivatalban. Megbízható adataink ezért csak ettől vannak. Az állami kimutatás szerint: 1929-ben 153, 1930-ban 146, 1931-ben 123, 1932-ben 113, 1933-ban 125, 1934-ben 134, 1935-ben 233, 1936-ban 164, 1937ben 142 könyv jelent meg. (1935-ben nem a nagyobb irodalmi termelés emelte a számot, hanem a választás. A hivatalos eljárás szerint ugyanis bevettek a számba minden könyvalakú röplapot, brosúrát. Az 1935-ös választásoknál pedig sok hasonló sajtótermék jelent meg.) Ezek a számok sem magasak; még lejjebb száll azonban az értékük, ha műfajilag is megnézzük őket. A könyv és az irodalom ugyanis csak nagyon kis százalékot tesz ki az évi termésből. A középarányosnak tartható 1932. esztendőben pl. a 113 sajtótermékből csak 21 mondható könyvnek. A többi röplap, brosúra, stb. A 21 könyvből 8 verskötet, 4 dráma és 9 szépprózai mű. Tudományos munka egy sem jelent meg ebben az esztendőben. Ha a húsz év bibliográfiájának táblázatán műfaji elosztást csinálunk, a kisebbségi kultúréletnek csaknem minden tünetét megláthatjuk. Nagyon kevés a tudományos munka és a tudományos érdeklődés. Ez a leghűbb jelzőmértéke a kisebbségi társadalom elparlagiasodásának. Szembeötlik a szociográfia és a nemzetvédelmi munkák hiánya is, a gyér történelem- és irodalomtörténet-kutatás. Csak egy területen van mozgalmasság, szüntelen termelés, az elemi iskolai tankönyveknél. De ez sem billenti helyre az általános egyensúlyt, mert az, ami itt végbement, nem tudomány volt, nem komoly munka, hanem elburjánzás és az elparlagiasodás siettetése. A sok kis és nagy akarnok-tanító, aki csak valamelyes dörgölődzéssel engedélyt szerzett, könyvet írt. A tankönyváradat megdrágította az elemi iskolázást, a szabad termelés pedig leszállította a szellemi szintet. Magyar-csehszlovák kultúrközeledés? A magyar-csehszlovák kultúrközeledésnek egyik külsőleg megfogható bizonyítéka a könyv. A szavak, amelyek mindkét részről elhangzottak, itt mutatták meg, mennyi az értéke és az értelme az ilyen megnyilatkozásnak. A puszta adatokból ítélve meglepően jó színben tünteti fel a statisztika a két nemzet kulturális közeledését. A fordított munkák évi átlaga ugyanis 25 körül mozog, de van olyan év is, amikor a fordítások száma elérte az ötvenet. A legkiegyensúlyozottabb év az 1936-os, ezért ezt mutatjuk be irányadónak. Ebben az évben csehből magyarra 12 művet fordítottak. Ebből tudományos munka 6, politikai dokumentum 4 és szépirodalom 2. Cseh nyelvre fordítottak 9 művet. Ebből 3 tudományos, 1 dokumentum és 5 széppróza. Szlovák nyelvre mindössze két munkát fordítottak le. A kultúrközeledés könyvi részén a csehek munkája volt az őszintébb és az eredményesebb. A csehből magyarra fordított munkák politikai haszonlesésből születtek, a csehszlovák kormány aktivista magyarjai végezték ezt a munkát pénzért parancsra. Főleg Masaryk és Benes munkáit „ültették át" magyar talajra, amelyekről azonban a kisebbség nem vett tudomást. Elvétve ugyan akadt egy-két szépirodalmi könyv (K. Capek, Olbracht és M. Urban munkája), amelyet nagy érdeklődéssel olvasott el a magyar olvasó is. A cseh fordítók ezzel szemben kikapcsolták a politikai szempontot és csak az irodalomért, vagy a közönségért dolgoztak. Sok selejtes munkát fordítottak — 122 —