A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

általános magyar vajúdásba. A tömbben, összefüggő egységben a könyv nevelte, művelte és edzette a magyarságot, közvetítette feléje az európai gondolkodási és a szellemi felfrissülést. A nemzeti magas iskolázás hiánya miatt ez képezte ki a tudósokat és ez adta meg a lehetőséget a szellemi szint megtartására, esetleges emelésére. Már ez is elég ahhoz, hogy nagy becsülete legyen. Hozzájárult azonban még ehhez a szerephez a magyar könyv nemzeti missziója a szórvány-magyarságnál. A szórványokon, a soviniszta nemzetek közöl', bujkáló magyar szigeteken a magyar nemzet és kultúra nagykövete a magyar betű és könyv. Ez az egyetlen, amely magyarul szólott feléjük és megtartotta őket magyarnak. Ezeken a szigeteken, ahol hónapokig nem jutott magyar szóhoz a magyar, ahol nem tájékozódhatott a magyar élet, sorskérdések és fejlődés felől, ünnep volt minden magyar könyv. Ennek a tiszteletnek és felelősségnek a teljes tudatában foglalkozott a magyarság mindenkor a könyvvel. A könyvnek az író mellett az olvasó a legíontosabb művelődési tényezője. Szellemesen a könyv második alkotójának, szerzőjének is szokták tartani. Az olvasó szellemi és társadalom-gazdasági jelenség, ezérl a könyvet először ebből a szempontból vizsgáljuk :neg. C-seh-Szlovákiában az 1930-as népszámláláskor 719.568 magyar élt. Tízezernél nagyobb lélekszámú helységben, városban ebből a népi állományból 111 080 lélek lakott, azaz a magyarság 16.5°/o-a. A könyveladás, a piac szempontjából, amikor is a városi lakosra, a polgárra gondolunk elsősorban, kedvezőnek la'szik ez a szám. Jelentékenyen leesnek azonban reményeink, ha megnézzük a városi magyarság társadalmi tagozódását. A városainkban ugyanis vékony a középosztály, a szellemi réteg, a százalék nagyobb részét a kultúra alatti tömeg tölti ki. (A munkásság és a kis irodalmi Szövetkezeti kultúrház. L'dvard. érdeklődésű kisiparosság — a filléres irodalom fogyasztója. Ez az olvasóközönség a mai napig kitartott a ponyvánál és aránylag kétszer annyit olvasott, mint az irodalmi közönség. A soffőr- és vigéc-irodalom óriási, tízezres könyvsikereket ért el a szlovákiai piacon. Yagóntételben hozták be Budapestről.) A könyv után érdeklődők és könyvvásárlók számát még hozzávetőlegesen is nehéz megállapítani. A szám azonban nem lehetett magas, mert a lapterjesztők évi forgalma sem volt nagy. A legnagyobb lapterjesztő évi tőkeforgalma félmillió csehszlovák korona körül mozgott. A könyvkiadók jelentős tételeket szoktak helyezni az állami alkalmazottakra és a közintézményekre. Cseh-Szlovákiában azonban ezt a lehetőséget ki kellett kapcsolni a számításból, mert egyrészt az Szövetkezeti kultúrház. Vágsellye. állam semmiféle magyar vállalkozást nem támogatott, sőt magyar emberek, aktivisták kijátszásával megzavart mindent, másrészt az állami alkalmazottak között is kevés volt a kultúrigényű ember. 1930-ban 9.868 magyar dolgozott állami alkalmazásban. Könyvvásárlási szempontból azonban nagyon alászáll e nyers szám értéke, ha az alkalmazottak társadalmi összetételét nézzük. 1521 egyén foglalkozott tanítással, azaz az iskolaügynél volt alkalmazásban legtöbb magyar. Más közigazgatási ágakban nagyon alacsony a magyar arány, amire példának a vasutat említjük meg, ahol csak 164 volt a szellemi munkás, 1370 a fizikai. Óvatosan 2000—2500-ra lehet becsülni azoknak az állami tisztviselőknek a számát, akiknek gazdasági helyzete megengedte, szellemi szintje pedig megkövetelte volna a könyvvásárlást. A valóságban azonban ennek még az egyötöde sem vásárolt, mert a tanítóság és a tisztviselők egy részét kivéve nem mert vásárolni. Nem mert kiállani a magyar könyv mellé. Nem ad vigasztalóbb képet a városi ember szellemi képének a vizsgálata sem. A szellem ereje nem munkált erősebben kisvárosainkban (a két nagyvárosi: pozsonyi és kassai magyarság sem vehető ki mindenben e meghatározás alól). Az alföldi álmos város legnagyobb problémája a por és az elmaradott urbanitás. A méla és régi lakásokban Chopint tanultak a kislányok, a nagyobbak szemérmes nekibuzdulással falták a Színházi Életet és a régi divatlapokat. A tehetősebb középosztálybeliek kaszinóztak és önmaguk elégítették ki irodalmi igényeiket; a társadalmi élet erős, csakhogy kevés köze van a kultúrházhoz. A fiatalság — 120 —