A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

Egyesület gondolt erre. Másutt nein volt szükség a kultúrára és a kultúrházra. Csupán állami intézmények épültek, amelyeket a csehszlovák éra elvett a magyarságtól. A kassai és a pozsonyi városi színházból ki űzetett a magyar társadalom és csak néha napján kapta meg azt kegyelemből, vagy gavallériából. Nem a város, hanem a falu ütközött bele előbb és erősebben ebbe a helyzetbe. A városi magyarság lassan ébredt és óvatos volt. A falusi kultúrélet azonban olyan tempóban haladt, hogy nem hunyászkodhatott meg az állandó hiányok előtt. A népben vetődött Szövetkezet és kultúrház. Bajta. fel a kultúrházak építése, a nép akart hajlékot emelni minden faluban a magyar kultúrának. S gondolata nem maradt meg az akaratnál, mert ott, ahol csak tehette, fel is emelte ezt a hajlékot. A 30-as évek után ez lett a népművelés központi problémája. A falu, amely a tanítói választásoknál is figyelembe, sőt nem egy helyen egyedüli érdemnek vette a népművelő tevékenységet, a falu életébe is bevonta a kultúrház létesítését, vagy a kérdés kielégítő megoldását. Három mód adódott erre: 1. Önálló kultúrházakat építettek. A szlovák tartományi hivatal segélyeket adott az építkezésre; a falu felvette a szubvenciót. Az építkezést azonban a maga erejéből hajtotta végre. A munkások ingyen dolgoztak, az iparosok ingyen végezték el a munkát és a gazdák ingyen szállítottak. Mindenki ingyen csinált mindent. Az anyagi kiadást a legkisebbre szorították A pénzt színjátszással, adományozással, vagy munkaszolgáltatással teremtették elő. Kb. 25 kultúrház épült fel így. Nem sok, de mutasson valaki, olyan magyar vidéket, ahol a falu saját kezdeményezésére és saját erejéből ennyi hajlékot épített a magyar kultúrának. Ahol olyan pompás paloták vannak, mint Deákin. Xyitranagykéren, vagy Királyhelmecen! Másutt talán eszébe sem jut a falunak, hogy ilyen épületet emeljen és sajátmaga szorgalmazza kiművelését. A városi magyarság nem tudta követni a falut ezen az úton. Megmaradt a szép terveknél. Pozsonytól Kassáig csaknem minden város palotát akart építeni. Nagy és reprezentatív terveket készítettek és álmodtak. De sem erejük, sem érzékük nem volt arra, hogy a terveket megvalósítsák, vagy legalább megvalósításukhoz hozzá lássanak. Pozsonyban már 1935-ben elkészült a Magyar Ház terve, de még 1938 végén is csak terv volt papiroson. 2. A falusi nép nem feledkezett meg a teremről a szövetkezeti építkezéseknél sem. Az egészséges szövetkezeti élet a legtöbb helyen kinőtte régi háború előtti helyiségeit és újakat építtetett. A szövetkezeti tagok úgy vitték keresztül az építkezést, hogy a szövetkezetben nagy helyiség épült kulturális célra. Otthont kapott benne az egyesület, a műkedvelés, a könyvtár és olvasóhelyiség. 3. Egyéb építkezéseknél is, pl. az iskoláknál figyelemmel voltak arra, hogy legyen bennük egy terem, amely megfelel a falu kulturális szükségleteinek A kultúrház és a „terem" a művelődni vágyó nép törekvése és akaratának megvalósulása. A szellem, a.meh beleköltözött komoly és munkás volt. A kisebbségi parasztban kifejlődött az olvasóterem és a társalgás iránti érzék. Szerette a diszkussziókat, vitákat, eszmecseréket. Vitatkozott a politikáról, de vitatkozott a művelődésről is. Könyveket, régi és modern írókat hozott szóba, beszélt műveikről és egészségesen ítélt róluk. A kultúrház, amely ezt a lehetőséget megadta és bővítette, fontos állomása öntudatosodásának és kiművelődésének. A magyar könyv sorsa Cseh-Szlovákiában. A kisebbségi életnek egyik legszebb, legizgatóbb és legszomorúbb fejezetét alkotta a könyv. Sokat vitatkoztak felette, mindenfelé beszéltek róla és -- aggódtak érte. A kultúra megmaradása és a nemzeti lét össze volt kötve a könyv sorsával. A politikai elszigeSzövetkezet és kultúrház. Kajal. teltségben, az összefüggő népi területeken vont határokon túl a könyv jelentette a magyar kultúra egyetemességét és oszthatatlanságát. Ez vitte el a vérkeringést minden magyarhoz és ez kapcsolta bele az - 119 -