A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

À törvény és a népszámlálás összevetése után a magyarság 41 járás, illetőleg városi testületet és 813 helyi bizottságot alakíthatott volna. Ebből 1937 végéig csak 14 járási és kb. 200 helyi bizottság alakult meg. A szellemi veszteséget nem számítva, csak az anyagiakat: a magyarság közel 15 millió olyan illetéket fizetett az államnak, amelytől később mentes volt. A magyarság csak 1936 elején mozdult meg, hogy a JKT-kat mindenütt megalakítsa és így kihasználja a törvénynyújtotta, s minden állampolgárt megillető jogokat és lehetőségeket. A komáromi JKT kezdeményezésére 1936 január 5-én megalakul a Magyar Közművelődési Szövetség, amely magában foglalta az összes addig létező JKT-kat. A Szövetség célját a szervezet kiépítésében látta: „Oda kell törekednünk, hogy minden járásban s minden községben, amelyben a törvény jogot ad, saját nemzeti kultúrérdekeink szem előtt tartásával tartsuk kötelességünknek a törvényszerű népnevelő szervek és intézmények megalakítását." A Szövetség elnöke dr. Borka Géza, titkára Ivánfy Géza volt. A magyarság 1936 után teljes egészében élt kulturális jogával. A kultúregyesületek ténykedését és rendezéseit nagyon megszaporította az adó- és illetékmentesség. Nem egy helyen egész évadot betöltő tanfolyamokat rendeztek, amelyeken a kisebbségi magyarság legkiválóbb szakemberei és előadói szerepeltek. Az előadássorozatok rendezését Schubert Tódor kezdte meg Léván. Hosszabb tanfolyamok, népegyetemek voltak Érsekújvárt és Dunaszerdahelyen. Ezeknek a költségeit (előadóhelyiség, honorárium, útiköltség stb.) a politikai járás fedezte. A legpéldásabb népmívelő tevékenységet a losonci járás fejtette ki. A losonci JKT 1932-ben alakult meg. Működési területe Losoncra és 23 községre terjedt ki. 1934—35. téli szezonban 29 előadó közreműködésével 91 előadást rendezett földrajzi területén. Rendezésein 9390 hallgató jelent meg. A hivatalos előadók mellett mindig szerepelt az illető falu legjobb előadó gárdája is, amely a kísérő, szórakoztató műsort szolgáltatta. A 29 előadó az előadások megtartására 1159 kilométert tett meg gépkocsin. A költségeket a járás viselte. Előadásaik tárgyköre: a) egészségügy: az egészséges lakás, a víz, a fogak ápolása, az egészség megóvása, szembetegségek, a fertőző betegségek; b) mezőgazdaság: a növények táplálkozása, hogyan boldogulhat a kisgazda, a borjúnevelés, zöldségtermesztés; c) egyéb: az Árpádok alatti műveltség, Petőfi Sándor, a család és a társadalom, az egyke, a váltó, az alkotmánylevél, egy falusi leány története, a szénbányászat. Az előadók foglalkozási megoszlása: 7 orvos, 5 tanár, 2 tanító, 3 ügyvéd, 8 gazda, 2 bankigazgató, 1 mérnök és 1 magántisztviselő. A Magyar Közművelődési Szövetségnek perszé árnyoldala is volt. A testületek működése sokban a hatóságoktól függött, melyek azt nem egyszer állami célra használták fel. Sok esetben a kormánytámogatóknak adták ki az alapítást, akik magyar munka helyett kormánytámogató propagandát fejtettek ki a Testületben. A magyarság bizonyos kritikával és bizalmatlansággal tekintett a JKT-ra, aminek — mint jeleztük — volt is alapja. A JKT-val rendeztették a járási főnökök az állam- és Masaryk-ünnepségeket, másutt pedig pártcélokra fogták be. Pozsonyban pl. a magyarság a kisebbségi élet utolsó percéig távol volt a testülettől, mert azt az aktivisták politikai monopóliumként kezelték. 1936—37-ben pl. a következőkben merült ki a testület munkája: szerepelt 7 előadó, ebből csak egy volt gerinces magyar, a többi: 3 aktivista, szociáldemokrata, 3 pedig exponált magyarellenes zsidó. Előadási témáik: A köztársaság alkotmánya. A köztársaság demokráciája. A köztársaság közigazgatása. A köztársaság adórendszere. A nemzeti kisebbségek védelme a köztársaságban. x\ népnevelés Masaryk elnök szellemében. Természetes, hogy a fenti előadók mindenben a legtökéletesebbnek látták a Köztársaságot. A magyarság előtt, bár a törvény anyagi és mozgási lehetőségeit, ahol csak lehetett kihasználta, soha sem volt szimpatikus a JKT és ezért a JKTmunkát csak a segélyek kijárására és az ingyen-rendezésekre használta föl. Magyar kultúrházak. A kisebbségi művelődés egyre fejlődő és hatalmasodó lendülete minduntalan beleütközött egy nagy akadályba: a kultúrház és az alkalmas helyiség hiányába. A színpad- és teremhiány megbénította a fejlődést és sötét korcsmahelyiségekbe verte be a lendületes kultúréletet. Ez az akadály nemcsak falvainkban volt meg, hanem városainkban is. A háború előtti idők napos éveiben, amikor a magyar kormány anyagi segítséget nyújtott volna a kultúrházak felépítéséhez, csupán egyetlen elszakított szerv: a komáromi Jókai A muzslai kultúrház.