A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Varga Imre: A felvidéki magyarság a statisztika tükrében

város nincs, alig változott, ami bizonyítja, bogy nemzetiségi gerincesség elsősorban a falulakók tulajdonsága. Bizonyára nem lesz érdektelen, ha a magyarság fogyását illetően a csehszlovák statisztikai hivatal magyarázatát is megnézzük. A csehszlovák statisztikai hivatalnak az 1930-as népszámlálást közlő 98. számú kiadványának 15. oldalán a kisebbségi magyarság fogyását tárgyalva, megállapítja, hogy 1930-ig 7.8°/o-kal fogytunk, amit azután a következőképen próbál megmagyarázni. „A magyarok fogyása különös figyelmet érdemel. A valóságban ez a fogyás sokkal kisebb, mint ahogy az adatokból kitűnik és pedig a következő okoknál fogva : 1. Az utolsó népszámláláskor Szlovákiában és Kárpátalján az állampolgárság meghatározására nagy súlyt fektettek, úgyhogy itt sokkal több idegent mutattak ki. mint 10 évvel ezelőtt. Ez különösen a magyar nemzetiségűeket érinti. így 1930-ban a magyar nemzetiségűek közül 68.8%-kal több került az idegenekhez. Ha most már a magyaroknak ezt a megmaradt számát az összes jelenlevő lakosok számához hasonlítjuk. csak 5.5°/o lesz a fogyás. 2. A magyarság fogyására hatással volt a zsidó es a cigány nemzetiségűek külön választása is. Az 1930 as népszámlálásnál a magyarlakta területen jóval megnagyobbodott a zsidók és a cigányok száma; ezek azelőtt magyarnak vallották magukat. Szlovákia déli részének 23 járásában 1920-ban (?) 20.640 zsidó és 3.088 cigány volt, míg 1930-ban 37.210 zsidó nemzetiségű és 18.363 cigány (28%-os szaporulat). Mindezt összevetve a magyar nemzetiségűek száma tulajdonképen változatlan maradt, mert a fogyás kl>. 15.637 személy, ami az 1920-as eredménnyel szemben 1.98°/o-ot tesz ki. Azonban éppen ez az 1920-as szám nem felel meg a valóságnak. A szlovák lakosság nemzeti öntudata akkor még nem volt olyan szilárd, hogy általában mindenhol érvényre juthatott volna, még ott is, ahol a magyar gazdasági fölény érvényesült. Hogy az 1921 30 közti években a magyar nemzetiségűek száma úgyszólván alig változott, ez. a tény főleg a szlovák nemzeti öntudat előhaladásával van összefüggésben, amely éppen Szlovákiában volt a legjobban elnyomva. Kárpátalján a magyarosítás a háború előtt nem volt anynyira intenzív, s olt a magvar nemzetiségűek tényleges szaporulása, amely az egész lakosságnál 9.5°/o-ot tesz ki, természetes. A magyaroknak cseh- és morvaországi kevés számát csal. a katonai helyőrségek elhelyezése hozta létre, egyébként a számuk mindkél országban teljesen jelentéktelen. Ezzel szemben Szlovákiában a számuk 17.6% Kárpátalján pedig 15.4%-ot lesz ki. Az egész államban a magyarok száma az 5%-ot sem éri el. Adataihoz való hasonlítása alkalmas azon ítélet megerősítésére, hogy a kisebbségi magyarság a mellettünk élő többi nemzetiségek mellett nagyon jól állt népmozgalmi szempontból. 1925-től már az egész államban és járásonként is pontosan figyelemmel kísérhetjük az egyes nemzetiségek népmozgalmi adatait. Mivel a felszabadulást megelőző politikai tevékenységek a statisztikai feldolgozásokat és az ahhoz való hozzájutást megakadályozták, számításainkat csak az 1937. évig végezhettük el. így 1925-től 1936. év végéig 12 év alatl — összesen 234.792 gyermek született kisebbségi sorsban, akiket a statisztika az édesanya nemzetisége után magyarnak könyvelt el. Az egyes években ez a szám a következőképpen oszlott meg: Évek Számokban Ezrelékben 1925 22.461 28.30 1926 22.055 26.97 1927 21.253 25.71 1928 21.406 25.64 1929 20.272 24.06 1930 20.627 24.26 193) 19.433 27.37 1932 19.660 26.52 1933 17.490 23.74 1934 17.005 22.11 1935 16.890 22.06 1936 16.240 21.56 Összesen : 234.792 évi átlag: 24.85 A kisebbségbe jutóit néptömegek fennmaradásának szempontjából állandó és aprólékos figyeléssel megállapíthattuk azt. hogy milyen életvitalitást képvisel a volt kisebbségi magyarság. Ennek megállapítása különösen a kisebbségi életben volt fontos, mert hisz állandó összehasonlítást tehettünk a velünk egy államban élő, akár uralmon lévő, akár pedig kisebbségi sorsot élő többi nemzetiségekkel. Mind e kérdésre azok a statisztikai adatok adnak feleletel, amelyek számokban fejezik ki az idegen uralom alatt előállott új életkörülmények hatását. A kisebbségi magyarság fennmaradásának első biztosítéka a természetes szaporulata. Sajnos a köztársaság első éveiben az egyes nemzetiségek népmozgalmi elváltozásait nem jegyezték külön, s így az elszakított magyarság ilyen nemű adatait csak 1925-től figyelhetjük meg. A pontos adatok hiányát pótolhatjuk azzal, hogy az 1923-tól kimutatott járásonkénti népmozgalmi adatokból a magyar járások adatait öszszegezve megállapíthatjuk azt, hogy már ebben az időben a magyar kisebbség szaporulata jóval nagyobb, mint a többi nemzetiségeké. A járások szaporulatait ugyanis már 1923 óta jegyezték. Az 1920—21—22-es állapotokra sajnos — semmiféle adatunk nincs. Csak példának mutatjuk be a legmagyarabb járások pár évének szaporulatát: — 92 —