Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

hozzájárulása nélkül minden ebbeli gondoskodás haszontalan lenne, beédesgettessenek, és a magyar országos rendeknek is kívánsága szerint, a káros és haszontalan áruk behozatala meggátoltassák, nehogy több pénz folyjon a kültartományokba, mint azokból az országba". S valóban, bizonyos termékek behozatalánál csökkentették a harmincad-vámokat, az átmenő forgalomnál egy százalékra szállították le, viszont sok terméknél rendkívüli mértékben emelték, és sok termék behozatalát megszüntették, megtiltották. Különösen olyan haszontalan termékekét, melyeket Ausztria is gyártott. Ennek azután vámháború lett a következménye, mert azok az országok, amelyeket Mária Terézia tiltó vámjai érintettek, a maguk részéről elzárták piacaikat a masvar mezőgazdasági kivitel termeivényei elől! A magvar áru itthon maradt, vagy — Ausztriába mehetett legfeljebb. A Közép-Dunamedencének a világniacoktól való elszigetelését azután teljesen programmszeríien intézte a bécsi kereskedelmi tanács 1746-tól 1775-ig. Minden törekvése az volt, hogy a Közép-Dunamedence közgazdaságát elvásja Európától, és Ausztria számára nverstermények előállítására szorítsa. A külföldi árucikkeket 30 százalékos vámmal terhelte. Azoknak a cikkeknek Magyarországba való bevitelét, amelyekre Ausztriának is szüksége volt, teljesen eltiltották, ezek tehát nem mehettek a medenceország piacaira, nehogy ezáltal nagyobb kereslet alakuljon irántuk Ausztriában, s ennek következtében áraik felszökjenek. Azokat az árucikkeket, amelyeket Ausztria is termelt, ha külföldről jöttek, óriási vámmal terhelték, hogy így a medenceország fogyasztását az osztrák cikkekre szorítsák. Voltak osztrák cikkek, amelyek 2—5 százalék vámot fizettek, de ha ugyanolyan magyar cikkek Ausztriában kerestek piacot, 15 százalékos vámmal terheltettek! Azok a magyar cikkek, amelvek külföldre 5.5 százalék vámot fizettek, ha rájuk Ausztriának is szüksége volt, csak 1—2 százalékos vámra szoríttattak. A magyar áruk, a gabona, a bor és a szarvasmarha, földesúri, tartományi és határszéli vámokat fizettek, és csak bizonyos helyeken lehetett azokat kivinni. Ugyanígy a külföldi árukat is csak bizonyos helyeken lehetett behozni. S mindennek tetejében a magyarországi osztrák kereskedőknek lehetett úgy árukat küldeni, hogy a vámokkal adósok maradhattak. A Közép-Dunamedencének egyetlen tengeri kapuja volt a világpiacok felé: Fiume. De ugyanakkor Bécs és Trieszt 50