Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

1778 3,872.472 forint 1779 6,892.026 „ 1780 1,779.585 „ 1782 4,334.381 „ 1783 5,834.948 „ 1785 5,460.931 „ A medence teliát lendülettel kereste elvesztett helyét, azt a helyet, amelyben gazdasági ereje kisugárzott egész Európába. De vannak szubjektív bizonyítékai is képességeinek. Majdnem minden országgyűlés foglalkozik a kereskedelem ügyével. Az 1751-es országgyűlés feliratot küld Bécsbe, amelyből szčról-szcra közöljük a következőket: „Nincs a gabona vagy bor eladására semmi alkalom, ezeknek semmi ára, semmi kelete, a kereskedés és közlekedés mindenfelől elzárva, s a szomszéd tartományok módfelett fölemelt vámjai által meg van akadályozva, s mivel ezen ország kézmüvek és gyárak híjában szükségeit csak a föld gyümölcseivel pótolhatja, mindennemű árukért nemcsak Német-, hanem — ami bennünket leginkább aggaszt — Törökországba is bőven kifoly az onnét soha vissza nem térendő pénz... Az országnak érintett nyomorúságai (több évekig pusztító aszály, kiöntések, jégesők, sáskacsapások stb.), bármily nagyok is... könnyebben viselhetők volnának, ha ezekre nagyobb gondot maga az ország fekvése s jelen állapota nem halmozott volna a kereskedésnek ezen általános pangásában, s a termesztvények eladási módjának híjában. Innét van, hogy a pénzkifolvásnak annyi különféle csatorna van nyitva, s csak keveseken folyhat vissza. Mert tudva van, hogy a királyi szükségek úgy kívánván, az adó, harmincad, s a bányák jövedelmének nagy része az országból kivitetik, szinte úgy az egyházi és világi javak birtokosai, az országon kívül lakván, jövedelmeiket ott költik el, s miután gyárakban szűkölködünk, mindennemű árukért nagy összegeket kényteleníttetíink naponként kifolyatni, úgyannyira, hosv részünkre semmi egyéb nein maradt, mint a bor, gabona és marha kivitele; de hogy ez is majdnem egészen megakadt, az az alábbiakból is könnyen megérthető. Ugyanis szép alkalom ajánlkozék termesztményeink kivitelére Bnccari révén: e kereskedést országos törvényeink, s VI. Károly császár és király is megengedte, s azt az ország lakosainak, sőt egyéb örökös 76