Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

gyártásban Kassán Kopii, Pozsonyban Hunold, Mosonban a kimondhatatlan nevű Přeslen és Nefzem az alapító. Ezek és sokan mások nem jöttek, hanem küldték őket gyárakat alapítani. Nagyon fontos jelenség ez és nagyjelentőségű folyamat kiindulópontja. A gyarmatosok később olyan hullámokban jöttek, hogy elérték a legnagyobb amerikai bevándorlás arányait. A XIX. század közepére már emberi képzeletet felülmúló mértékben lepték el a medence közgazdasági életét, miként ez majd a továbbiakban kitűnik. A gyarmattá lesüllyedés kétségtelen jegye volt, hogy az ország közgazdaságában képzett polgári jövedelmeket az országból kivitték. A juhról nyírt gyapjúból nem a juhnak készítenek öltözéket. Ez természetes. De kevésbbé természetes, hogy a Közép-Dunamedence közgazdasági életét arra állítsák, és arra szervezzék, hogy állandóan jövedelmeket szolgáltasson — másoknak, a medencén kívül élő érdekeknek és népeknek. Pedig ezt jelentette Mária Terézia és II. József rendszere. A Közép-Dunamedencében pedig volt készség a gazdasági tevékenység magasabb formáira. Közöljük ezért a medence külkereskedelmének adatait néhány esztendőből. Bevilel Kivitel forintokban 1733 2,986.838 4,078.225 1735 2,528.470 3,588.592 1736 2,873.619 3,940.647 1737 3,066.516 4,366.057 1738 2,771.160 3,815.938 1739 3,473.572 2,899.199 1741 3,190.503 3,774.251 1743 3.473.572 2,899.199 Az adatokból kitűnik, hogy a kivitel majdnem minden esztendőben felülmúlta a behozatalt. Tehát a KözépDunamedence az akkori idők tudományos felfogása szerint a lehető legjobban kereskedett, a legteljesebben érvényesítette a merkantilizmus elveit. Miért lett volna hát a Közép-Dunamedence gazdasági öncélúságra képtelen. A XVIII. század második felében is megőrizte ezt a külkereskedelmi aktivitást. Ekkor a kiviteli többletek így alakultak: 75