Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

val sújtotta a magyar ipart, hogy a nagy vérvesztést szenvedett medence képtelen volt áttörni ezt az iparpolitikát. A XVII. század végén és a XVIII. század elején Ausztria a legjobb úton volt ahhoz, hogy a német tartományok ipari gyarmatává váljék. Különösen akkor vált ez érezhetővé, amikor Sziléziát Poroszország elvette Ausztriától. Ekkor az a veszély fenyegetett, hogy Ausztria végleg elveszti hatalmi és katonai pozícióit a feltörekvő Poroszországgal szemben. Különösen az ipari kiszolgáltatottság volt veszélyes, mert ezt a katonai kiszolgáltatottság követte volna, tekintve, hogy ipar nélkül hiányzik a hadviselés technikai és pénzügyi alapja. Ausztria nagyhatalmi állása függött hát attól, hogy teremt-e, és hogy milyen ipart teremt magának. Mária Terézia ezt már 1743-ban felismerte. Uhlfeld grófot, legfőbb udvari kancellárját ekkép figyelmezteti: „Mindinkább átlátom, hogy országomban a kormányzat nem törődik eleget a kereskedelemmel és a kézműiparral, holott ez az egyetlen eszköz, amellyel az országot föl lehetne virágoztatni, és idegen pénzre lehetne szert tenni". A további évek során elhatározta hát az iparosítást. Csakhogy ebben a Közép-Dunamedencének gyarmati, iparcikket felvevő és nyersanyagot termelő szerepet juttatott. Mária Terézia jól látta, tudta, hogy a Közép-Dunamedencében az iparfejlesztésnek lettek volna, s voltak is olyan feltételei, mint az osztrák örökös tartományokban, de tudta azt is, hogyha itt kifejlődik az ipar, az öntudatos polgári, nemzeti létformára s mindenekelőtt erőre juttatja az itt élő népeket, elsősorban a magyarokat, akik a múltban annyiszor s oly határozott formában védték önállóságukat és jogaikat. A magyar kereskedelem a mostoha viszonyok ellenére is jól működött a korviszonyokhoz képest: kivitelünk, — a medenceország kivitele — mindig felülmúlta behozatalát. Idegen pénzt, tehát gazdagságot kezdett csalogatni az országba. A kor közgazdasági felfogása szerint — a merkantilizmus tanításai szerint — ez volt a legfontosabb körülmény a közgazdasági tevékenységben: lehetőleg fokozni a kivitelt, csökkenteni a behozatalt, mert a gazdagság így gyűlik össze az országban. A magyar kereskedelmi mérleg irigységgel töltötte el az osztrákokat. Mária Terézia is hajlott a merkantilizmus felé, de egyoldalúan csak a saját tartományai javára. 1774-ben ezeket írja gróf Kolowratnak: „A galíciai kancelláriának már ön előtt is ismeretes azt a javaslatát, amely szerint a magyar termékeket és 71