Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

III. A keleti és nyugati imperializmus ütközőpontjában

ben maga is elismerte, hogy „az elnyomottak jajszava a mennyekbe hatol", de a javításra már nem tudta magát rászánni. S ha hozott volna is törvén y t az országgyűlés a parasztság érdekében, végrehajtatlan maradt, mert a vármegye hatáskörébe tartozott a végrehajtás, az pedig teljesen a nemesi érdekeket védte. A jobbágyok sérelmei felett is maguk a nemesek ítélkeztek, akik ilyenformán önmaguk bírái lettek. A jobbágyság tehát változatlanul görnyedezett a reárakott terhek alatt. Az uradalmi tisztek annyi szolgáltatásra kényszerítették, amennyi tetszett nekik. Robotra bármikor berendelhették. Az uradalmi földeket velük dolgoztatták, a termést velük szállíttatták még külföldre is. Nézzük meg részletesebben a jobbágyság szolgáltatásait. A földesúrnak és a papoknak kijáró egyre nagyobb szolgáltatások mellett a jobbágyság viselte az összes közterheket. Az adókat az országgyűlés szavazta meg esetrőlesetre a porták után. A porták rovásadót fizettek. Koronázáskor szokás volt koronázási ajándékot szedni (donativum regium), ami például Miksa koronázása idején 40.000 forintnál is többet tett ki. Tudjuk, 1542-ben minden porta fizetett 1 forintot. Az ingyenmunkát Ferdinánd alatt rendszeresítették. A közmunkát az utak és várak karbantartására követelték a néptől. Sok esetben fizettek volna a munkáért,. de a népet ilyenkor is ingyenmunkára hajtották ki, erőszakkal, karhatalommal. A sok visszaélés miatt 1557-ben elhatározták, hogy minden porta 6 ingyen munkanapot köteles dolgozni, amit 60 dénárral meg is lehet váltani. De a 6 napot hamarosan felemelték 12 napra, s ezenkívül még iganapokat is követeltek a néptől. A portánkinti évi adó állandóan emelkedett, amint nőtt az állam szükséglete. A földesúri és egyházi járandóságok annyifélék voltak, ahány helységről volt szó. A jobbágyság kiszolgáltatottságának foka és a földesúri önkény nagysága szabályozta. Éppen ezért csak példákat lehetne idézni arra, hogy az egyes jobbágyfalvak az egyes időpontokban mire voltak kötelezve. A természetbeni szolgáltatásokat gyakran pénzben követelték. Nagy sérelem rejlett ebben, mert pénz nagyon kevés volt az országban, mivel a kereskedelmi élet rendkívüli módon visszafejlődött. S a pénzrontás is magasfokú volt. Megesett sokszor, hogy a jobbágy hamis pénzért volt kénytelen termeivényeit eladni, de a pénzre átszámított szolgáltatásokat jó pénzben követelték tőle. Súlyosan nyomta a job34