Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VIII. Ismét nagyhatalmak ütközőpontjában

állam ilyen volt, — amelyek a kulturális és gazdasági meg« nyugvás tekintetében valahol a harmincéves háború szaká­ban tartottak, tele hatalmi vággyal egvmás ellen. Különben az az imperialista korszak nem azért alakított ki nagy terü­leteket, hogy ott a termelést békésen megszervezze, hanem hogy nagyobb belső piacokat zsákmányolhasson ki, és a nagy terület erejével az ellentétes hatalmi csoport erejét megtörje. Magyarhonban azonban szépen mérték az elveket, fennkölten alkalmazták a történetfilozófiát, nagy térről gon­dolkodtak filozófusi alázattal, és — elvesztették a honi ki­sebb területet, a Közép-Duna medencéjét. Amikor ^ világ­háború végén a helyzet meztelensége már köztudomásúvá vált, akkor ennek a nemzedéknek azokat a történetfilozófiai elveket kellett előszedni — önrendelkezési jogot, stb. — amelyekről két évvel azelőtt még azt hitte, hogy már régen túljutott rajtuk a fejlődés a nagyterek irányában. Angol lépés a monarchia megmentésére Bécs a monarchiát a világháború utolsóelőtti évében még meg tudta volna menteni. Azért tartjuk fontosnak ezt az epizódot feleleveníteni, hogy bemutassuk: sem Ausztria, sem pedig a Közép-Dunamedence, tehát Magyarország ké­sőbbi széttörése nem volt isteni és természetjogra épített követelmény az entente részéről. A monarchia és a Közép­Dunamedence egységét még a háború utolsóelőtti évében is meg lehetett volna menteni. Lloyd George emlékiratainak ötödik kötetében beszámol arról, hogy Smuts tábornok 1917 végén Bernben titkos tanácskozásokat folytatott a monarchia megbízottjával, Mensdorff gróffal. Smuts így szá­molt be ezekről a tanácskozásokról: „Abból indultam ki, hogy az a baráti érzés, amelyet a brit nép a háború előtt táplált a monarchia iránt, egyáltalán nem múlott el, sőt erős rokonszenv él a monarchia iránt, mert nem tekintik fő ellenfélnek, hanem csak olyan hatalomnak, amelyet Német­ország felhasznált politikai céljaira, mely a világháborúhoz vezetett. Oroszország fölbomlása új aggodalmakat teremtett az európai politika jövője iránt, és több befolyásos politikai helyen úgy gondolják, hogyha Oroszország helyett nem teremtenek Németországgal szemben egy megfelelő ellen­súlyt, Európa jövő békéje bizonytalan marad. Ebből a szem­277

Next

/
Oldalképek
Tartalom