Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

észre sem veszi. Nálunk először jöit a katona, de a nemzet ereje bukásai árán is lerázta a katonákat. Ekkor Ausztria fordított a dolgon, s a katona helyett csak árut küldött. A szegény középdunamedencei gyarmatosított nép, aki eddig a gyarmati veszélyt csak a katonában szemlélte, nem is sejtette, hogy áruval is lehet eredményesen gyarmatosítani. Csak lassan, nagyon lassan jött rá erre. Az iparfejlesztésre szánt összeg csak 1900-ban éri el az egymilliót, holott Ausztriában már tizenöt évvel előbb fordítanak másfélmilliót hasonló célokra. Lényegesebb változást Kossuth Ferenc iparpolitikája hoz ebben a tekintetben. Amíg 1899-ig évente átlag 500.000 koronát fordítanak iparfejlesztésre, addig 1907-ig, az iparfejlesztő törvény megalkotásáig évi 2,300.000 koronát, és e törvénytől kezdve egészen a világháborúig, Kossuth Ferenc iparpolitikájának a hatására évente 7,000.000 megy iparfejlesztésre, ennek az összegnek 70 százalékát a gyáripar kapja, 30 százalékát a kisipar. 1907-től a világháborúig a gyáripar 38,000.000, a kisipar 12,700.000, a háziipar pedig 2,530.000 aranykoronát kapott. A gyárak kaptak ezenkívül még 5,300.000 korona gépsegélyt. Kossuth Ferenc megalkotta 1907-ben a III. törvénycikket. Számbavette a magyar ipar fogyatékosságait, megállapította a szükséges és hiányzó gyárak sorát, és arra jutott, hogy 2000 millió korona, tehát kétmilliárd korona kell a magyar ipar modern kifejlesztéséhez úgy, hogy lerázza az osztrák ipar nyomasztó fölényét, s hogy a KözépDunamedence elfoglalja megillető ipari helyét a déli és keleti államok felé. Kossuth az összeg felét tíz esztendőre elosztotta, és évi 100 milliós összegben az állam folyósította volna az évi költségvetések keretében. Ugyanakkor az öszszog másik felét a vállalatoknak kellett volna befektetniök. Kossuth Ferenc 120.000 munkás számára akart munkaalkalmat teremteni. Abban az időben fejeződtek be ugyanis a nagy útépítések és folyószabályozások, és a földmunkásság nagy tömegeit Amerika elszívta, százezrek mentek munka után a tengeren túlra, magyarok és más nemzetiségűek. Kossuth Ferenc ezt az értékes emberi tőkét akarta megmenteni. Gazdasági szabadságharcot akart megvívni Kossuth Ferenc, amely harc méreteiben és jelentőségében atyja politikai harcához mérhető. De sorsa ugyanaz lett, mint atyjáé: rövid miniszterség után pártja elbukott a vá~ 203