Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

lasztásoknál, elbuktatta az osztrák érdekeket vakon szolgáló reakció. A gazdasági szabadságharc bukott el evvel. A világháborúig a Kossuth Ferenc által tervbevett évi 100 millió korona helyett annak csupán 7 százalékát fordították iparfejlesztésre, tehát nem többet, mint 7 milliót. Elbukott hát a világháború előtt az utolsó kísérlet is, amikor a Közép-Duna medencéje le akarta rázni Ausztria gazdasági gyámkodását. 2. Bányászat Általános jelenségek Nein lehetne állítani, hogy a bányászatban nem mutatkozott az általános nekilendülés számtalan ismertető jele. Miként az iparban, úgy a bányászatban is fejlődésnek lendült a medenceország. Csakhogy ezt a fejlődést általános jelenségein túl részleteiben is meg kell vizsgálni, értelme s értéke akkor világosodik meg teljességgel. Az általános jelenségek megvigasztalnak, a részletes vizsgálat olyan összefüggéseket derít majd fel, amelyek mindennél világosabban bizonyítják, hogy Ausztria éppen akkor gyarmatosított bennünket a legjobban, amikor az egész nemzet a függetlenség és öncélúság illúzióiba burkolózott. Az öncélúság látszata mindenki hazafiúi büszkeségét fűtötte, s Ausztria éppen ebben a boldog hangulatban tette legjobban tönkre medenceországunk iparát. S éppen a bányászattal kapcsolatban hajtotta végre ezt, miként maid a következő lapokon tisztázódik. Hogy a vállalkozói kedv mily nagy volt, s mennyire növekedett, azt számtalan adat bizonyítja. Bizonvíthatja elsősorban a szabad kutatások számának a növekedése. 1867-ben például összesen 1745 szabad kutatást hajtoltak végre, 1880-ban már 12.021, 1890-ben 14.487 és 1900-ban már 59.555 szabad kutatást ejtettek. Az ipari fejlődés szempontjából két ásván}', mégpedig a vas és a szén utáni kutatás a legnagyobb jelentőségű. Tekintsük meg ezek fejlődését! 204