Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

II. A polgárosodás küszöbén

országi régibb bányavárosok virágzanak: Besztercebánya, Selmecbánya, Körmöcbánya, Újbánya, Bakabánya. Bélabánya, Libetbánya. De fellendül a hontmegyei és nógrádi bányászat, sőt Liptó megyében is új üzemeket nyitnak, Pozsony megyében és Nyitrában ugyancsak folyik az ércek kitermelése. Vas megyében a Garaiak a bányavállalkozók, Pécsett a pécsi püspök nyer Mátyástól bányászati szabadalmat. Szepességben már nagyüzemi formák is kialakulnak a bányászatban, különösen Gölnicben, Szomolnokon, Rudabányán, Jászon, Telkibányán és Rozsnyón. A vállalkozó bányászcsaládok már nagy hírre és gazdasági erőre vergődnek. Felső-Magyarország keleti részein is egyre-másra bekapcsolódnak a városok a bányászatba, elsősorban Kapnik, Mármaros, délebbre Nagybánya, Felsőbánya, a só révén Huszt, Hosszúmező, Sziget. Visk veszi ki részét ebből a virágzó iparból. Gazdagság tekintetében az erdélyi bányák vezetnek: Zalatna, Torockó, Radna, Abrudbánya. Dés, Torda, Szék és Kolos sótermelést folytatnak. Találkozunk ebben a korban már az államosítás jelenségével is. Mivel a nemesfémek forgalmi és fizetési eszközök, beosük és értékük nyilvánvaló. Az is nyilvánvaló, hogy nag}

7 a kereslet utánuk egész Európában. A nagy kereslet nagy üzérkedésre vezet. De résen van a király, és az öszszes meglévő bányákat és a feltárandókat királyi tulajdonnak nyilvánítja. Károly 1327-ben királyi birtokoknak nyilvánítja az összes arany-, ezüst-, ón- és vasbányákat. Ezzel egyidőben korlátozzák a nemesfémek és értékes ércek szabad forgalmát. Az eredeti tulajdonos a bánya jövedelmének egyharmadával rendelkezhet csupán. Ugyanilyen rendelkezéseket találunk Zsigmond és Mátyás alatt is. Fejlődik a bányaigazgatás és bányajog. A királyok megfelelő szakszerűségről is gondoskodnak. Elrendelik, hogy a bányavárosok úgynevezett hegymestereket tartsanak, bányászati felügyelőket, akik szakszerű tudással intézzék a bányászatban előforduló ügyeket a termelés és az elosztás terén. Természetesen főleg a bányatized feletti felvigyázás volt a joguk s annak ellenőrzése, hogy a királyi kamarák bányászatból származó jövedelme ne csökkenjen. A felügyelőket és a hegymestereket a polgárok választották azok közül, akik a legnagyobb szaktudással rendelkeztek. 1 (j