Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

változásnak a sürgetője. À legérdekesebb ez Széchenyivel kapcsolatban. Végtelenül tudatos arisztokrata volt, alig találni tudatosabbat nála abban a korban. Angliában megismeri, hogy mennyivel jobb a polgári pénzgazdálkodási rend hazája feudális rendjénél. „Hatvanezer robot egy éven át csak azon munkát viszi végbe, melyet húszezer napszámmal könnyen el lehetne végezni; míg másfelől a mezei gazdaság megrontására dézsmánál sikeresebb eszközt kigondolni nem lehetett, mert mennél többet produkál, annál többet kell dézsmaképen adnia. Pedig tudvalevő dolog, hogy a nyereség a gazdaság filozófiája, s hogy az önhaszon, s Önjólét mindenkor a fő rúgója a gazdászati tevékenységnek" — írja a „Hitel"-ben. Miről van itt szó? Miről kívánta Széchenyi meggyőzni nagybirtokos honfitársait? Arról akarta meggyőzni őket, hogy saját érdekükben, a saját javukra és hasznukra térjenek át a pénzgazdálkodás rendszerére a feudális rendszer helyett. Térjenek át, mert ez elsősorban az ő hasznuk. Polgárosodjanak, mert jobban fognak gazdagodni. Alkalmazzanak napszámosokat, azaz felszabadított zselléreket és jobbágyokat, mert a napszámmunka többet termel, mint a rabszolgáéhoz hasonló jobbágymunka. Széchenyi arra tanította a magyar földbirtokosokat, hogy mi a hasznuk, mi a nyereségük. A nagyobb egyéni elsajátításra és halmozásra oktatta őket azokkal a módszerekkel, amelyeket a nyugati polgárság már megalkotott. A kapitalista nyereség filozófiáját hirdette, a bérmunka előnyeit magyarázta, egy kapitalista tudattal rendelkező magyar feudális úr volt, aki a termelésben, a szervezésben átvette a polgári módszereket, ugyanakkor feudális tudatát rengeteg vonatkozásban megőrizte. Ő az a tory (konzervatív angol lord) volt, aki gátlás nélkül vitte pénzét a nagybirtokból gyári részvényekbe. Kossuthban, az egész ellenzéki mozgalomban, a jurátus értelmiségben inkább a polgárosodás össznemzeti előnyei és nemzeti tudata fejledezett. S amikor az ellenzékiek iparfejlesztésre adták magukat, vagyis a polgáriság gazdasági feladataira vetették magukat, ezt is azért tették, hogy ezzel a nemzet állapotán segítsenek, nem azért, hogy egyes kapitalisták helyzetét javítsák. Ezeknél a polgáriság össznemzeti haszna volt mindig az ösztönző és űző erő, Széchenyi az önhaszon filozófiáját tanította. Ezért idegesítette őt állandóan az ellenzék kollektív, össznemzeti beállítottsága a polgároso150