Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

dás kérdésével kapcsolatban. Ellentétes volt a kiindulásuk ugyanabban a kérdésben, ö az egyéni haszonvágyat akarta fölébreszteni, tulajdonképen az értéktöbblet elsajátítására kapatta az arisztokráciát, az ellenzéki mozgalom állandóan a nemzetet látta, mint egyéniséget, nőni és erősödni a polgári gazdálkodás előnyeivel. Széchenyi állandóan ösztönözte osztályát, adja fel ősiségét, és tegye kapitalista értelemben mozgósíthatóvá, mobillá hatalmas vagyonát, és vállalkozzék. Az ősi, tehát elidegeníthetetlen birtokra a kezdő bankok és pénzintézetek nem adtak soha hitelt, mert az ősi birtok nem jelentett kellő biztosítékot a kockázatokkal szemben. Már most a reformtörekvések jó része arra irányult, hogy töröljék el az ősiségét, vagyis hogy a pénzgazdálkodást tegyék lehetővé az egész Közép-Dunamedencében. Hogy segítsék a nagybirtokot adott esetben tőkévé válni, vagy hogy a nagybirtokot forgótőkéhez segítsék. Az országgyűléseken evvel a kérdéssel szinte többet foglalkoznak, mint a jobbágyság helyzetének a rendezésével. 1844-ben például kiterjesztik a váltótörvényszék hatáskörét a nemesekre is, miután 1840-ben váltótörvényt alkottak. Deák Ferenc a váltótörvény megalkotásánál például ezeket mondotta: „Városaink nevekedtek, kalmárok, tőzsérek, kereskedők szaporodtak, a kézművesek jobbak és számosabbak, a mezőgazdálkodás minden ágára gondosabb mívelés fordíttatik, a szorgalomnak több ágai, melyek eddig ismerve nem valának, újabb jövedelemforrásokat nyitónak, kényelmeink szaporítják szükségeinket, ez ismét kettőzteti a munkásságot, s így minden akadály, ami a szorgalmat zsibbasztja, s a kifejlődést gátolja, naponként inkább érezhető lett, s annak elhárítása mindinkább közszükséggé vált. Ezen közszükség hozta létre a váltótörvényeket, melyet a jelen országgyűléseken készítettünk. Hatásai és következései bizonyosan hasznosak lesznek, mert emelik a hitelt, erőt és életet adnak a kereskedésnek, és új ösztönt a szorgalomnak". Előkészítették hát a tőke diadalmas útját a KözépDunamedencébe. De az előkészített úton elsősorban nem a medence öncélú kibontakozását lendítő tőke indult ei, hanem az északi Dunakatlan tökéje, az osztrák tőke, mely már hatalmasan meggyarapodott a fejlettebb osztrák gazdasági életben. Az első pénzintézetek, amelyek a me151