Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

V. Szemben a gyarmati sorssal

A többi külföldi államokkal lebonyolított kivilel behozatal forintokban : 1816 1817 1818 1819 1820 1821 1822 1823 1824 1825 1826 2,543.218 1,233.457 2,993.249 3,003.161 3,039.939 2,752.291 3,846.261 4,880.235 5,546.569 5,802.046 6,836.101 10,075.061 7,649.929 6,674.236 6,603.504 7,442.730 9,267.086 10,342.517 10,342.517 8,673.230 10,590.986 8,644.819 Az Ausztrián kívüli külfölddel folytatott kereskedelmünk állandóan emelkedik, a két határesztendő között több, mint kétszáz százalékos emelkedést ér el. A KözépDunamedence tehát egyre intenzívebben keresi kapcsolatait az európai közgazdaságban, helyét az európai munkamegosztásban. Ez a kereskedelmi mérleg sem aktív, de csökken az a passzivitás, amelyet az első esztendőben felmutat. Mindenesetre a gyarmatosító rendszabályoknak és intézkedéseknek fokozódniok kellett, mert az előző korban a kereskedelmi mérleg állandóan aktivitást mutatott, s ez, miként említettük, Ausztriát állandó féltékenységgel töltötte el. Meg is tettek mindent, hogy az adókkal és katonai terhek kivetésével levezessék ezt az aktivitást. A külkereskedelem cikkeit tekintve, az ország természetszerűleg agrárjellegű. A kivitel legnagyobb részét a gabona és az állatkivitel tette. Gabonakivitelünk csak Ausztriába kitett évente két és félmillió mérőt. A marhakivitel — egyedül Ausztriába — túlhaladta a másfélszázezer darabot évente. A többi külföldre 10—12 ezer darab marhát szállítottunk. A juhkivitel átlag 150.000 darab volt, de voltak esztendők, amikor ennek kétszeresét is túlhaladta. Bortermelésünk java Lengyelországba, Poroszországba és Sziléziába ment, de szállítottunk Oroszországba is. Gyapjúnkat Ausztria vette el tőlünk. Több mint 100.000 mázsa ment Ausztriába, de csakhamar ennek kétszeresét is elérte. A dohány monopólium volt, ez korlátozta a kereskedelmet. Ellenben sok bőrt, évente 500.000 darabot is vittünk külföldre. Ezenkívül mé112