Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

V. Szemben a gyarmati sorssal

folytatott külkereskedelem, és miképen alakult a többi külföldi államokkal folytatott kereskedés. A XIX. század elejéről adatok maradtak fenn, s ezek az Ausztriába irányuló kivitel és az onnan jövő behozatal értékét így tüntetik fel: Az ausztriai kivitel behozatal forintokban : 1816 . . 26,927.473 33,046.944 1817 . . 25,218.080 28,766.353 1818 . . 27,769.238 26,936.590 1819 . . 30,863.383 24,382.926 1820 . . 33,584.960 36,538.232 1821 . . 30,882.095 28,190.473 1822 . . 32,020.971 30,045.361 1823 . . 31,601.698 23,969.168 1824 38,779.694 25,012.689 1825 . . 39,936.907 27,066.289 1826 . . 39,285.397 36,998.527 Az adatok pontosan megmutatják viszonyunkat Ausztriához. A felsorolt esztendők csak kétszer tüntetnek fel nagyobb kivitelt Ausztriába, mint behozatalt onnan. Kereskedelmi mérlegünk tehát csak kétízben volt aktív az északi Dunamedencével. A többi esztendőben az ausztriai behozatal mindig felülmúlta kivitelünket, tehát egyenletesen adósodunk el Ausztriával szemben. Leleplezi ez a tény az osztrák gyarmatosító magatartást a Közép-Dunamedencéjével kapcsolatban. Ausztria mindig több árut szállított, mint amennyit vásárolt. A medenceországot árugyarmatnak tekintette, amelynek egyetlen szerepe az, hogy az osztrák ipari termékek fogyasztópiacává váljék. Egész gazdaságpolitikáját a Közép-Dunamedencével szemben erre az elvre építette fel. A medencét gazdasági szempontból teljesen passzív szerepre kárhoztatta, szolgálatra rendelte. Nézzük meg ezek után a medence kereskedelmi kapcsolatait a többi külföldi államokkal: ni