MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1986

178. ő. e. 1986. április 1. (170-198. o.) - 1. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola munkája és továbbfejlesztésének feladatai. Jelentés: 171-189 - Szóbeli kiegészítés: 190-192

m - 2 Horváth László, Dr. Exner Zoltán, Kővári Tibor, Dr. Gyenesei István, Tolnai Sándor, Dr. Sarudi Csaba, Koczka Jánosné és Klenovics Imre elvtársak kérdéseire válaszolva elmondja a következőket: A főiskolán a lemorzsolódás viszonylag mindig magas volt. Ennek több oka van, ezek között megemliti azt, hogy nem engedik államvizsgára azokat, akik a pályára nem alkalmasak. Fáj a lemorzsolódás, azonban az ifjúság egy része fizikailag sem alkalmas a pályára, nem elég tűrőképes. Sok esetben már az első évfolyamban kiderül, hogy ki nem birja a megterhelést és ezt meg is mondják neki, hogy minél kevesebb időt veszítsenek. Az utóbbi időben elég sok gyenge képességű fiatal jelentkezett a főiskolára, akiknek az írásbeli felvételi vizsgája nem felelt meg és ezeket szóbeli vizsgára már nem is engedték. Véleménye szerint az irásbeli felvételi rendszer egyébként nem jó, emiatt sok esetben elveszítik a pályára alkalmas személyeket. Somogy megyei bázisgazdaságok száma öt. A hallgatókból a párttaggá felvettek száma kétségtelen csökkent, azonban ennek okáról nehéz választ adni. A pártalapszervezetek megfelelő erőfeszítéseket tesznek, azonban ez nem mindig vezet eredményre. A KISZ élet nem jelentkezik elég vonzerővel, így a következő lépés - a pártba való belépés - is csorbát szenved. Ugyanakkor az is tény, hogy az utóbbi időben a pártba felvettek minőségileg jobbak, mint a korábbiak. Az üzemmérnök képzés a főiskolán eredményesen folyt, azonban felsőbbszintü döntés miatt ezt megszüntették, pedig erre szükség lenne. A főiskola versenyképes atekintetben, hogy magasan kvalifikált szakemberek vannak az oktatói apparátusba, de további nevelésre és "importra" szükség van. A tanársegédek száma alacsony, ennek oka, hogy a fiatal munkatársak nagyrésze kutatói státuszba van, és amikor oktatók lesznek, már adjunktusi, vagy docensi beosztásba kerülnek. A tudományos fokozat és nyelvvizsga megszerzését az oktatói karban erőteljesen szorgalmazzák, de sokan már a kutatói státuszba ezeket megszerzik. A kutatás finanszirozásra nincs okuk panaszra, a szükséges anyagi eszközök rendelkezésre állnak. Pályázati rendszerrel e tekintetben egyetértenek és azokban részt vesznek. Kutatási téren egyébként főleg azok a nagy gazdaságok adják a megbízást, akik akkor kezdték a tudományos megalapozottságot a fejlesztésben, amikor a baromfitenyésztés nagyüzemi ipari termelése elindult. Az iparszerü szemléletet valló nagyüzemek ma is a főpartnereik. 1980-ban határozták el, hogy a kutatói és oktatói gárdában az önképzést kényszerpályára helyezik. A bérjavitást és a jutalmazást ahhoz kötötték,hogy a vállalt önképzésben milyen eredményeket érnek el. Azok, akik a vállalást nem teljesítették, a bérjavítást és a jutalmat nem kapták meg, csak azután, amikor tanulmányaikat befejezték. Ez ugyan szabálytalan volt, de nagyon eredményes és ezért sokan megszerezték a tudományos fokozatot. Az oktatói kar morális helyzete jónak mondható, kétharmada olyan, akikért tűzbe lehet a kezet tenni. Azoktól, akik nem megfelelőek, lassan megszabadulnak. Arra ügyelnek, hogy minden új oktató morálisan és szakmailag maximálisan megfeleljen. A hallgatók tekintetében a budapesti felsőoktatási intézményekhez viszonyítva jó helyzetben vannak, érdemi problémák ma nincsenek. A tanári kar fix fizetése olyan, mint más főiskolákon. Feszültség akkor jelentkezik közöttük, amikor új oktatót vesznek fel a termelésből és számára biztosítják az ott elért jövedelmet, ami meghaladja a régi oktatók jövedelmét.