MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1970

79. ő. e. 1970. szeptember 23. (2-44. o.) - 1. A káderpolitikai munka végrehajtásának tapasztalatai a politikai bizottság 1967. május 9-i határozata alapján. Jelentés: 4-10

kiválasztásában a gazdasági vezetők a multhoz képest jobban igénylik a kollektív véleményt, A fejlődés ellenére a káderek kiválasztásánál még nea érvényesül a többszemélyre történő alternatív javaslat beterjesztése a döntésre jogosult testület elé és a véleményezési joggal rendelkező pártszerv, alapszervezet elé sem. A ká-őerkivála3ztás kollektivitása nem mindenhol érvényesül. Egyes helyeken a gazdasági vezető csupán a párttitkár, szb. titkár véleményének kikérése után dönt és mellőzi a pártvezetés ég, vagy a pártszervezet, az szb. véleményét. A Icáöerbe állit ásóknál gyakori jelenség, ho^y a helyi ismert káderek ügyében szélesebb körű vita alapján foglalnak állást, mig a kevésbé ismertek esetében - sokszor megfelelő káderanyagaik hiányában is - vita nélkül, kedvezően döntenek. A kádermunka színvonalának javulását feltétlenül elősegítette, hogy a járási, városi, EM-BM'pártbizottságok a Politikai Bizottság határozata alapján rendszeresen tárgyalják területük káoerállományának és az ott folyó kádermunkának a helyzetét. A közbeeső pártsservi és alapszervi szinten is javult a kádermunka, azonban még eléggé általános, nem mindenhol a helyi, konkrét helyzetet elemzik,Kádermunkánkat az őszinteség jellemzi, megszűnt titokzatossága. Nyíltabb légkör veszi körül az embereket. A megyei pártbizottság a fejlődést gátló személyi kérdéseket az elvi politika alapján lerendezte. Alapvetően ez jellemző a járási, városi pártbizottságok munkájára i3. Megyei és járási, városi szinten a párt, állami, társadalmi vezetőszervek és káderek között elvi alapon nyugvó kapcsolat, a közös gondok megoldására való törekvés, cselekvési egység van. Ebben az alkotó munkában egyre rendszeresebb a különböző területen és szinten dolgozó vezetők segitő jellegű bírálata. így azok tudatában vannak a választott testületek, illetve azok vezetőinek véleményéről, s ez feloldja a feszültséget, a minősítés fétisét, biztonságot és ösztönzést ad a nyugodt munkához. Indokoltnak tartjuk azonban megemlíteni, hogy napjainkban is találkozni a vezetők irányába elhangzott bírálatok közvetlen vagy közvetett visszautasításával, illetve megtorlásával. Egyes pártszerveink sajnos nem lépnek fel kellő eréllyel az ilyen jelenségek ellen. Egyértelműen rögzíthető, hogy a Politikai Bizottsági határozat feldolgozása, a kormányhatározat és miniszteri utasítások megjelenése utáni időszakban jelentős fejlődés történt a káderanyagok rendezése és a minősítések terén. A minősítések elkészítésének rendszeresságét, igényesságét, kritikus, előremutató voltát különösen a pártapparátusban, az állami szerveknél lehet említeni. A munkát tovább kell javítani, főleg a gazdasági ós társadalmi szerveknél szükséges a gyorsabb előrelépés.