MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1967

58. ő. e. 1967. május 23. (2-100. o.) - 1. Feladataink a pedagógusok eszmei, pedagógiai egységének növelése érdekében. Jelentés: 5-20

ÍM? i z i p; e t i István elvtárs összefoglaló .ja

; I-egitéléseia szerint a jelentés hangvétele jó, őszinte. Nem lehet azzal vádolni a jelentés készítőit, hogy elhallgattak egyes problémákat, inkább azt lehet mondani, melyet Tárkonyi elvtárs is emiitett hozzászólásában, hogy egy kicsit az árnyoldalát mutatja be a pedagógusok munkájának. A pozitívumokról keveset beszél, ez nem baj, ha tudjuk, hogy az utóbbi években jelentős eredményt értünk el az eszmei és politikai egység megteremtése terén, mert ennek tudatában kell a hibákról tárgyalni. A jelentés második oldala foglalkozik az eszmei és pedagógiai egység kérdésével. Ezzel Várkonyi elvtárs is részletesen foglalkozott. Az egység megteremtésében nagy szerepük van a tantestületekben dolgozó kommunistáknak. A tantestületek többségében még nincs meg az eszmei egység. Azt viszont állíthatjuk^ hogy a pedagógusok túlnyomó többsége becsületesen végzi munkáját és szolgálja népünk ügyét. A cél természetesen a teljes egységre való törekvés, de teljes egységet elérni egyetlen kollektívában sem lehet. Az egység az nem abszolút, hanem viszonylagos, ezt igy kell értelmezni. Várkonyi elvtárs vázolta azokat a feladatokat, melyeket el kell végezni ennek érdekében. Az alapvető kérdésekben kell megteremteni az egységet. Legyen egység a szocialista társadalomhoz való hűségben, abban, hogy szocialista tipusu embereket kell nevelni az iskolákban. Legyen egység abban, ho^y nem szabad a szocialista hazafiságot egyéni, sajátos módon értelmezni, ki-ki a maga szája ize szerint nem tanithatja és magyarázhatja a proletár internacionalizmust. Ez az ifjúság nevelésének egyik legbonyolultabb és legkényesebb területe. Itt csúsznak el a pedagógusok a legjobb szándók mellett is, ha nincs megfelelő elvi felkészültségük. Helytelen következtetéseket vonnak le a szocialista hazafiságról és Ítélik meg a proletár internacionalizmust. Ha a fő kérdésekben egységre tudunk jutni a tantestületekben, akkor meg lesz az eredmény. Az életkori sajátosságokat 'az általános és középiskolákban figyelmen kivül hagyni nem szabad. Napjainkban a marxizmus és leninizmus tanitása a főiskolákon nem a legeredményesebb módon történik sok helyen. Irtóznak, ha politikai tárgyakból vizsgázni kell. Lehet ugy is tanitani, hogy inkább taszit a tantárgy, mint vonzaná. Ez vonatkozik az orosz nyelv és minden idegen nyelv tanitására is. A jelentésben szó van a lokálpatrótizmusra való nevelésről is. Ez a tantestületekben sem elégre tisztázott még. i£l kell érnünk, hogy maradjon falun meg a fiatalság, ennek érdekében a helyi ismeretek tanítását vonzóbbá kell tenni iskoláinkban, melyek ismertetését össze kell kapcsolni esetenként a kirándulásokkal is. Azt megteszik sok tantestületben, hogy három napig utaztatják a gyerekeket, de a nelyi dolgokról semmit sem tudnak, iszt nem anyagi kérdésként vetném fel, hanem a hely szeretete kérdéseként. Az egészséges lokálpatriotizmus része a szocialista hazafiságnak is. A szocialista hazát nem lehet csak általában szeretni, azzal, hogy hűséges és tisztességes állampolgár valaki. Ez alapvető. Szeretni kell konkrétan is. A munkás védje a gyárat ahol dolgozik, azt érezze magáénak. Bántsa, ha valami nem sikerül, örüljön a fejlődésnek. Különösen a gyerekekben e szellem elültetése nagyon fontos. El kell érni, hogyha egy fiatal kimegy külföldre, ne maradjon kint, kösse ide a haza és a szűkebb haza szeretetének ezer szála.