MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1965
47. ő. e. 1965. május 17. (2-93. o.) - 3. Az ideológiai munka időszerű feladatai. Jelentés: 41-75
- 29 •' k' i A látogatóknak azonban csak 59,9 %-a nézte meg a k aeoóialista filmeket, 40,1 %-a pedig a jóval kisebb arányban osztott nyugati filmeket tekintette neg. A magas eszneiségü ós művészi filmalkotásokat sbkszor igen gyér számú közönség előtt xretitik / pl. a Húsz óra, a Nehéz emberek stb./. Hasonló a helyzet a szinház előadásaival is. A Vitézek ós hősök cimü darab nézőinek száma jóval kevesebb, mint az opperetteké. Szembetűnő, ahogy az ifjúság sem lelkesedett különösen a Vizezek és hősökárt. Ez nem abból fakadt, mintha a darab művészi szempontból értéktelen volna, vagy silány lett volna az előadás, hiszen az érdekes cselekményü drámát a szinház megfelelő művészi igényességgel mutatta be. A baj ismét ott van, hogy azt a kort, amelyben a darab cselekménye játszódik, nem tudtuk elég plasztileusan az ifjúság képzeletébe ültetni, azt a heroizmust, amely e kor haladó embereit fűtötte és vezérelte, nem tudtuk ifjúságunk érzelmeiben kellően feloldani s ezzel érzelmeiket gazdagítani. Még a tanítóképző egyik hallgatója is igy nyilatkozott a darabról: " Szerintem a fiatalság érzi a dráma mondanivalóját ? ismeri a történelmet, ós erkölcsileg sokat tanul a Vitézek és Hősökből, viszont meg kell érteni azt is, hogy az ifjúságot nem a fájó és ismeretlen kor érdekli, hanem a ma történelmi problémái és a jövő per spek'ti vaja". A legtöbb vita a szocialista realizmus körül folyik, Nálunk is sok hive akad a parttalan realizmus elméletének. A vita elsősorban a képzőművészek körében gyűrűzik. A télen Aradi Nóra művészettörténész előadásán, amely a szocialista realizmusról szólt, állandóan közbebeszáltek. A fölszólalók egyik sem értett-*egyet az előadóval. Általános állásfoglalásként a következőket mondtákí A hivatalos szemlélet megköveteli a szocialista realista alkotaso*kat, a mai élet ábrázolását, a közizlés azonban mást kivan.Ezért ők nehéz helyzetben vannak. Egyébként ők a közizléssel értenek egyet. Ez azonban fából vaskarika, hiszen a képzőművészek nagyon jól tudják, hogy a közízlést a haladó ás nagy művészi értékű alkotások közrebocsátásával lehet alakítani, s jól tudják, hogy ez a faladat elsősorban rájuk vár. Igaz, hogy a közönség beleszól a művészet izlósirányainak fejlődésébe, de nem kizárólagosan, sőt ebben a képzőművészeknek,- a kritikusoknak, a művészettörténészeknek, művelődéspolitikusoknak van meghatározó szerepük. Ismeretes az is, hagy milyen mély gyökerei vannak még a giccsnek éppen a közönség ló.táskulturájának alacsony foka miatt. A közönség igényeinek kritikátlan elfogadása és hangoztatása művészetellenes, s nen más, mint - enyhén szólva - demagóg támadás a szocialista realizmus ellen. Az említett előadáson egy fiatal értelmiségi / nem képzőművész / azt mondta Aradi Nórának: " Maga csak ne sokat beszéljen a szocialista realizmusról, mert az nem egy jó dolog!" Egy mási'k képzőművészeti vitán a valóság torz ábrázolását adó képzőművészeti alkotások birálatát vetette föl egy képzőművész művelődéspolitikus. Az egyik képzőművész erre ugy reagált, hogy mivel a művészeti alkotások a valóságot tükrözik, nem az alkotásokkal van a baj, hanem a valósággal.
