MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1989

67. ő. e. 1989. január 11. (2-121. o.) - 5. A megyei pártbizottság állásfoglalása a politikai nyilvánosság kiszélesítésére, s a további feladatok. Jelentés: 48-57

- 5 - &f~ tálasok mellett kifogásolták egyes írások színvonalát, olykor azt is számonkérték, hogy "mitől" a megyei pártbizottság lapja. Több helyütt kevesellték a közérdekű, közhasznú tájékoztatást, bírálták a települések bemutatásának aránytalanságait, a tájékoztatás pontatlanságait, melyek korrigálásában nem érzékelik eléggé a lap hajlandóságát. Felvetették, hogy a megyei lap monopolhelyzetet élvez, nincs "versenytárs". Kritizálták, hogy "kényes somogyi ügyekről" olykor előbb lehet olvasni az országos lapokban, amiért feltételezhetők a helyi-megyei összefonódások. Felvetődött a sajtóirányítás mechanizmusa is, rákérdezve a szerkesztőségi munka önállóságának lehetőségeire. A vitában megfogalmazódott olyan vélemény, hogy a megyei lap mindenekelőtt riportjai révén törekszik a közállapotok hiteles bemutatására. Általában helyeselték a lap közvéleménykutatásait, ám felvetették, hogy a kérdések túlságosan is "előlegezték" a válaszokat. A körzeti televízió és rádió munkájáról megoszlanak a vélemények, általában helyeslik a megye bemutatását, ugyanakkor tapasztalható a Pécs illetve Baranya központúság régi "vádja" is. Előfordult olyan felvetés, hogy a "pozitív példák" bázisa a székhely, míg a "negatív példákért" szívesen mennek más megyékbe. Miközben általános igény fogalmazódott meg a publikációs fórumok iránt - erős kritikával illetve a papírhiányt viszonylag keveset vagy alig szóltak olyan fórumokról, amelyek a megyében működnek /pl: a Somogy; a megyei tanács kulturális folyóirata/. Az üzemi lapok nyilvánosságteremtő lehetőségeit is viszonylag kevesen érintették, mondván, hogy általában nehezen áll össze ezek anyaga, megjelenése késik és elsősorban a termelési eredmények krónikásai. Ugyancsak érintőlegesen hangzott el vélemény a megyei pártbizottság politikai folyóiratáról, az Útközbenről. Felvetették, hogy a nyomdai átfutás miatt rendkívül nagy a késése, ezzel együtt alacsony az olvasottsága is. 3. Tapasztalatok, következtetések A tapasztalatok azt tükrözik, hogy a politikai nyilvánosság önmagában véve kevésbé, egyes folyamatai viszont erőteljesen foglalkoztatják a közvéleményt. Ennek során olyan igények, felvetések is megfogalmazódnak, amelyek megoldása nem a nyilvánosság, a tájékoztatás lehetőségeitől függ. Nyilvános szóvátételük mégis elengedhetetlen. Megállapítható, hogy a szélesedő nyilvánosság még sokkal inkább a kritikának, gyakran panaszoknak vagy számonkérésnek a terepe és kevésbé a javaslatoké, a kiérlelt elgondolásoké. Ez a helyzet önmagában is tükrözi ideológiai életünk feszültségeit, zavarait, a közgondolkodásban tapasztalható dilemmákat, orientálódási igényeket, kételyeket,